Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Floristán, Casiano - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A liturgia a hitre nevelés helye
Az ilyen eltorzítás rossz érzést szül, ami annál intenzívebb, minél nehezebb újra megtalálni az ünneplésnek mint Isten népe ügyének és az elkötelezettség vállalásának az értelmét. Véleményem szerint ezt a problémakört mindaddig nem lehet megoldani, míg a keresztény beavatás szentségeit túlságosan korán ünnepeljük, mint ahogy ma történik a múltból örökölt szokásnak megfelelően: csecsemőket keresztelünk, kisgyerekeket viszünk az Eucharisztiához, éretlen fiatalokat bérmálunk; de ne hagyjuk ki az egyházi házasságkötést se, amely lassanként az egyház által végzett polgári esketéssé lesz. Mindez arra megy vissza, hogy a keresztségnek mint a hit szentségének, amely megszüli a keresztény életet, ä valóságban alig van köze a keresztény életre való elvezetéshez, hanem csak a kezdete egy bizonyos értelemben vett vallásos életnek. A következmény a szentség hanyatlása, elértéktelenedése. A liturgiára való nevelés ebben az esetben nehéz feladat előtt áll. A rendes kate- chézis, bármennyire szükség van is rá, itt nem elegendő, mert amikor elérkezik a szentségi ünneplés a tetőpontjához, a „hamis ünneplés” tönkreteszi a megelőző ka- techézist. Ha a hit pedagógiája — a kereszténységre vagy a kereszténység megújítására való elvezetés bármelyik szituációjában fogunk is hozzá — nem éri el a hit növekedését és érését, úgy, hogy erről a hitről tanúságot is tegyenek az életben, s igazolást nyerjen az egyes embernek és a keresztény közösségnek a hitvallásában, keveset vagy semmit sem használ. Bár maga az erőfeszítés, amellyel elindulunk ezen az úton, adhat bizonyos elégedettséget, de itt is könnyen áldozatul eshetünk a hamis előfeltételeknek. A plébániák vasárnapi szentmiséi általában világos példái a véletlenül összeverődött társadalmi csoportoknak. Bár a hívők testileg közel vannak egymáshoz, nem jön létre köztük semmilyen kommunikáció. Nincs személyes kapcsolatuk egymással, hitükből hiányzik a társadalmi és kollektív dimenzió. Legfeljebb a paphoz fűzi őket valami kapcsolat, így csak rajta keresztül van valami közük a plébániához tartozó híveknek egymáshoz. A plébánia csak kivételes esetben közösség, csupán a szó nem valódi értelmében beszélhetünk a plébánia egységéről, s még egy ilyen plébánia ünnepléseiben sem a legjobb a résztvevők között a kommunikáció. Joggal érte kritika a plébániát, mint intézményt, amelynek szinte csak kultikus jelentősége van. A próféciának alig van benne helye, és az evangelizálás is csak felületesen történik. Sokszor csak a szertartások helye. Mégis fel kellene újra fedezni a liturgia életfontosságú jelentőségét, amely liturgia a hit megvallása, az egység köteléke, a konkrét elkötelezettség kezdete és valódi ünneplés. Hogy ezeket a célokat elérjük, sürgősen fel kell építeni a plébánián az eleven közösséget. 5. Körkörös pedagógiával kell számolnunk A Biblia és a liturgia pedagógiája körkörösen halad, amennyiben többször megkerüli a középpontot, amely nem valami gondolat, valamilyen elképzelés, hanem egy esemény. Ez világosan látható a liturgikus év példáján. Az ünnepek évenkénti ismétlődése által az individualitás és kollektív hittapasztalatok és -élmények a rítusban összekapcsolódnak egymással és egységbe köttetnek. A liturgiában ez az ismétlés először megfelel annak az igénynek, hogy elmélyítsük a rítusok jelentőségét. Úgy, hogy kifejlődhessen és megérhessen a hitnek a szimbólum által életre keltett értelem, amely szimbólum sűrített formában juttatja kifejezésre az ember legmélyebb élményeit. Ne felejtsük el, hogy a „celebrálni"szó etimológiai- lag nézve eredetileg annyit jelentett, mint „ismételni”, az ünneplés egyházi-latin szava pedig a so/emnitas (a solus annus-Xxü) összetevőinek jelentéséből kiindulva olyasmire vonatkozik, amit évente ismétlőnk. A liturgiában történő ismétlés másodszor megőrzi és erősíti az egyesek és a csoportok emlékezetét, s hozzájárul identifikációjukhoz. Nyilvánvaló, hogy a liturgia a keresztény alappedagógia funkciójával rendelkezik, ha észre kell is vennünk a határait: a Földközi tenger vidékének a produktuma, csak a földmívesek és az iparosok munkáját veszi tekintetbe, egy olyan egyháznak a litur62
