Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barsi Balázs: Jézus belső keresztútja

Személye természetesen a második isteni Személy, de mint ember lemondott isteni vonásairól, és úgy élt a földön, mint aki nem mindentudó, nem mindenható, nem halhatatlan. Ezt az örök Ige komolyan vette. Itt a földön csak azzal a tudással élt, amit gyermek- és ifjúkorában megtanult Izrael hagyományából, az ószövetségi Szentírásból, és amit az Atya adott neki. A világ beteljesedésének napját (amit mi tévesen világvégének szoktunk mondani) például nem tudta, mert ezt nem adta meg neki az Atya, hogy kinyilatkoztassa.

Jézus valódi Isten és valódi ember, Istenember, nem pedig isteni ember, vagy az emberi természetet, formát ruhaként magára öltő Isten. Teljes képtelenség volna úgy képzelnünk, mintha Jézus előre látta volna az életét, mintegy filmen lejátszva. Épp ezért az a kép, ahol a gyermek Jézus és Keresztelő János egy kis kereszttel játszadozik, vallásos giccs! — Ezért a legteljesebb bizalmam csak az Istenemberben lehet, mert egyedül Ö az, aki emberré lett értem. A szentek nem emberré lettek, ők emberek voltak. Az Isten örök Fia viszont emberré lett értem, és csak megjátszotta az emberséget.

Ha Jézus életéből kiiktatjuk a fejlődés távlatait, emberségétől fosztjuk meg őt. „Mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve." Azt a szót, hogy „mindenben", végre komolyan kellene vennünk. Igaz, hogy félünk attól, hogy felforgatja életvitelünket, és belesodor az istenszerelem szívet megsebző kalandjába.

Igen, félünk attól az angyaltól, aki Avilai Szent Teréz szívét megsebezte az isteni szeretet lándzsájával. Hitünk gyávaságának, a hozzánk végtelenül közel jövő Isten előli bujkálásunk jele az, hogy a lehető legnagyobb auktorokkal takarózva, végül is nem merjük elfogadni a tényt: „Et homo factus est". Nem szupersztár, nem félisten, nem földi isten, hanem ember, mint mi. Lehetetlen tehát, hogy tanulás közben nem követett el hibát, vagy hogy mindig ő nyert a játékban, amikor kamaszfiúként az utcabeli gyerekekkel játszott.

Akármilyen furcsa is ez a látásmód, pontosan ez a Karácsony végső mondanivalója. Isten ember lett, bűn nélkül, de nem megkísértés nélkül! Mindezt azért kell mélységes meggyőződéssel állítanunk és vallanunk, hogy visszaverjük a következő, hitünket alattomosan kikezdeni szándékozó állításokat:

— 1. Jézus szuicid alkat volt, aki kereste az öngyilkosság lehetőségeit. Tudatosan, előre megfontolt szándékkal rohant bele a halálba.

— 2. Az Atyaisten végezte ki, hogy kereszthalála által elégtételt vegyen az emberek bűneiért. (Itt mellékesen felmerül az a gyanú, hogy Jézus kivégzői nem is követtek el olyan nagy gonoszságot, hiszen közreműködtek Isten eleve elrendelt szándékának teljesítésében.)

— 3. Az előző két állítás szintéziseként tehát Jézus engedelmessége morbid, beteges, önmagát felemésztő engedelmesség egy olyan régimódi „atya" iránt, aki kegyetlenül magára hagyta őt a legkritikusabb órán.

Mindhárom állítás súlyos istenkáromlás. De meg kell fontolnunk, nem mi adunk-e alapot ezekre a félig átgondolt, jól-rosszul átvett régi teológiai megközelítésekkel. S van sok hívő keresztény, aki nem fogalmaz ilyen élesen, de épp hitének középpontjában áll ez a tévedés. Vajon nem kenjük-e be Jézus vérével az Atya arcát mint vélt gyilkosét, ha elfogadunk ilyenfajta nyers és primitív megközelítéseket? Természetesen a megközelítés sohasem azonos magával a hittel... ez sem, amelyet most szenvedve és félve, de lelkiismeretemtől indíttatva felvázolok. Vajon szabad-e úgy szemlélnünk Jézus Krisztus keresztáldozatát, mint fizetséget, melyben Jézus az unió hypostatica révén kivégzése kínjait végtelen értékű valutává átváltva adott meg a bűneinkkel végtelenül megsértett és megsértődött Atyaistennek? — Nagyon kell vigyáznunk, nehogy az újszövetségi Szentírás kifejezéseire hivatkozva ezt a teológiai képzetet akarjuk alátámasztani. Vizsgáljuk meg inkább alaposabban magukat az újszövetségi szövegeket!

VÁLASZ AZ ELSŐ ÁLLÍTÁSRA: Jézus nem volt szuicid alkat. Első (galileai) igehirdetéséből teljességgel hiányzik a kereszthalál gondolata. Jézus nem azért jött, hogy meghaljon, hanem, hogy éljen és életet adjon. Elhozta Isten országát, ami nem más, mint az Is209