Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Nemeshegyi Péter: Jézus és a keresztény ember engedelmessége

haláltól, és hódalatáért meghallgatásra talált. Annak ellenére, hogy <5 volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult. Tökéletessé téve örök üdvösség szerzője lett azok számára, akik engedelmeskednek neki" (5,7-9). — „Illett, hogy az, aki által és akiért minden lett (ti. az Atyaisten), és aki számtalan fiát a dicsőségre vezeti, az üdvösség szerzőjét (ti. Jézust) a szenvedés által tökéletessé tegye” (2,10)}

Ennek a két szövegnek a tartalma annyira meglepő, hogy a keresztény teológia sokáig nem tudott mit kezdeni vele. A két szöveg ugyanis világosan állítja, hogy az Atyaisten Jézust a szenvedés által „tökéletessé tette" és, hogy Jézus engedelmesen vállalt szenvedése által „tökéletessé tétetett". A Jézus istenségét hangoztató, hagyományos teológia Jézus emberségét is fogantatásának pillanatától fogva a legtökéletesebbnek fogta fel és így nehezen tudta elgondolni, hogy Jézus mint ember, földi élete és halála által nemcsak testileg, hanem lelkileg is növekedett és tökéletesedett. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy hitünk szerint Jézus nemcsak valóságos Isten, hanem valóságos ember is. Az időben élő ember lényegéhez tartozik a növekedés, tökéletesedés. Világosan mondja már Lukács evangéliuma az ifjú Jézusról: „Gyarapodott bölcsességben, korban s Isten és emberek előtti kedvességben" (2,52).2

Kevés olyan írása van az Újszövetségnek, mely annyira hangoztatná Jézus Istenségét, mint éppen a Zsidókhoz írt levél. Jézus az Isten „Fia", a mindenség örököse. Isten általa teremtette a világot. „Mint Isten dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget" (1,2-3). Ezért imádja Isten minden angyala (1,5). Csak őt szólítja az Atyaisten „Isten"-nek (1,8). De ugyanez a levél minden habozás nélkül beszél Jézus teljesen emberi mivoltáról is. Főpapunk, Jézus együttérez gyengeségünkkel, mert ő is „hozzánk hasonlóan mindenben kisértést szenvedett" (4,15). Jézus getszemáni imájára vonatkozólag a levél Jézus hangos kiáltozását és könnyek közötti könyörgését idézi. Jól ismerte e levél szerzője az ősegyházban továbbadott szavakat, melyeket Getszemáni kertjében hallott a három tanítvány Jézus ajkáról: „Abba, Atyám, ha lehetséges, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te" (Mk 14,36). Soha nem írtak volna ilyet a keresztények Üdvözítőjükről, ha ez tényleg meg nem történt volna. Jézus itt „tanul engedelmességet". Az Atya nem vette el a kelyhet. Es Jézus ezt a kelyhet aznap és másnap kiissza teljes keserűségével. A Zsidókhoz írt levél szerint ezáltal lett Jézus „tökéletessé", és az így tökéletessé lett Jézus lett számunkra „az örök üdvösség szerzője".

Miben állt ez az engedelmesség és tökéletesedés? Engedelmességről akkor beszélünk, amikor egy másik személynek akaratával és parancsával állunk szemben. így tehát fel kell tennünk a kérdést: Ki parancsol Jézusnak és mit? Jézus sokszor beszélt Atyjának akaratáról. „Legyen meg a te akaratod" (Mt 6,10). „Mennyei Atyátok nem akarja, hogy csak egy is elvesszen a kicsik közül" (Mt 18,14). „Az jut be a mennyek országába, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát" (Mt 7,21). „Aki megteszi mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám" (Mt 12,50). „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott" (Jn 4,34). „Nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött" (Jn 3,30). „Nem azért szállottam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött" (Jn 6,38).

Láthatjuk ebből, hogy Jézus egész élete az Atya akaratára való figyelés és annak teljesítése volt. Ezt a jézusi magatartást foglalja össze a Zsidóknak írt levél e szavakkal: „(Krisztus), amikor a világba lép, így nyilatkozik: Áldozatot és ajándékot nem kívántál, de (emberi) testet alkottál nekem. Nem kedves előtted az engesztelő és égő áldozat. Ezért így szóltam: Nézd, itt vagyok. Mert rólam van írva a könyvtekercsben: Azért jöttem, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat" (10,5).

Kérdezzük tehát újból: mi az Isten akarata, melynek Jézus engedelmeskedik? A fentiek alapján így fogalmazhatjuk meg a választ: „Szeress, minden fenntartás és korlátozás nélkül, úgy, ahogy az Isten szereti a világot. Szeress teljes odaadással, és azonosuljál

204