Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Gáspár Csaba László (ford.): Nők az egyházban

evangelizáció lendületével és eredményességével. Az evangelizárióhoz szükségesek a speciális feladatokat ellátó szellemi, lelki, pasztorális „műhelyek": Karitatív és közéleti szakcsoportok, munkaközösségek, intézmények. Ezek hiányában az evangelizáció műkedvelő csoportmunkává fajulhat.

Úgy tűnik, még nem eléggé tudatosult bennünk, hogy a nem vallásos, nem keresztény csoportokkal személyesen is feltétlenül kapcsolatot kell teremtenünk, mert ezek a szociális, társadalmi környezetvédelmi, pedagógiai, művészeti vagy humanitárius területeken nagy erőket képviselnek. Tőlük tanulhatunk, segítséget, támogatást kaphatunk.

Vajon elképzelhető-e olyan katolikus evangelizáció, amely nem működik együtt a történeti és az evangéliumi egyházakkal? Bizonyára nem. Az ökumenizmus önmagában is erős evangelizációs tényező.

Az evangelizációnak a kisközösségi élet és a személyes tanúságtevés mellett nélkülözhetetlen eszköze a tömegkommunikáció: Színvonalas rádió- és tévéműsorok, keresztény, evangéliumi sajtótermékek, amelyek a „vidék nyelvén" is jól érthetőek. Nem a liturgikus, spirituális vagy erkölcsi kérdésekből kellene kiindulni, hanem a tömegek alapvető gondjaiból és nyomorúságából.

Összefoglalva: Az újraevangelizáció nem egyszerűen valami egyházi vallási stratégia, nem lelkipásztori vagy mozgalmi feladat, mivel annak hordozója maga jézus Krisztus, aki itt és most bennünk és köztünk van jelen. Az evangéliumok újra megtalált, megélt, és megértett Jézus Krisztusa, aki személyes életünkben, közösségeinkben, liturgiánkban és szentségeikben az egész egyházban megtapasztalható, megszerethető és vonzóvá tehető. Ő az, akivel együtt szeretnénk élni és halni.

Nők az egyházban

A testvéri egyházhoz vezető úton a nők ma újult erővel keresik-kutatják hivatásukat és küldetésüket. Arra törekszenek, hogy személyes lehetőségeikkel és talentumaikkal egyenjoggú keresztényekként vegyenek részt az egyház evilági sorsának alakításában.

Az alábbi gondolatok megszólítani és fölszólítani akarnak: párbeszédre és cselekvésre. Legalábbis ezt szeretnék e gondolatok megfogalmazói, a német nyelvű katolikusok nőmozgalmai (Katholische Frauengemeinschaft Deutschland, Katholische Frauenbewegung Österreichs, Katholischer Frauenbewegung, Bozen-Brixen, Katholische Frauen- und Müttergemeinschaft der Schweiz).

1. A nő Isten teremtménye, önálló ember

Isten minden nőt nevén szólít, és mint megismételhetetlen személyt hív meg közösségébe, az egyházba. Minden nőnek

— tudatosítania kell személyes hivatását,

— föl kell fedeznie és ki kell bontakoztatnia saját képességeit és tehetségét; ebben segítségére lehetnek a nőkből álló közösségek,

— bátran és elkötelezett módon kell képviselnie önálló véleményét a társadalomban, a politikában valamint az egyházban.

2. El kell szakadni a nőről alkotott sematikus képtől

Az egyházi igehirdetésben ki kell domborítani, hogy minden nő sajátos értéket hordoz, és életének minden szakaszában, valamint minden állapotában helye van az egyházban.

190