Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tomka Miklós: Demokrácia az egyházban?

rirrt a katolikus oktatásügy^beleértve az egyetemi szintű teológiai oktatást is), az egy­ház szociális és egészségügyi tevékenysége, a keresztény tömegkommunikáció, a mozgalmak és szervezetek tiány'tása túlnyomórészt világiak kezében van. Főleg vi­lágiak végzik az egyházi adminisztrációt. Világiak tartják fenn a kapcsolatot az egy­házi szervezet és a profán társadalomszervezet között. (A Justitia et Pax bizottság tagjai és elnöke is többnyire világiak, Svájcban éppenséggel elnöknő van). A papi jelenlétet az intézményekben és szervezetekben működő lelkipásztor, a mozgalmak .spirituálisa” vagy „lelki asszisztense”, fontosabb intézményekben — mint a Világiak Ta­nácsa, vagy a Justitia et Pax — a püspöki kar egyik tagja biztosija. S az elmúlt évtizedek története indokolhatja ugyan, hogy ma miért nincs mindez nálunk ugyanígy. Indokolha­tatlan lenne azonban, ha nem tennénk meg mindent, hogy holnapra, holnaputánra min­denki megtalálhassa képességeinek, munkabrásának és törekvéseinek megfelelő he­lyet. Ugyancsak az elmúlt időszak megmerevedése és visszahúzódása s a jelen idő bizonytalansága felelős azért, hogy egyházunk — mint a társadalmunk egésze — kevéssé tud megbirkózni a vélemények és spiritualitások sokféleségével. Talán nem csak azon kellene gondolkozni, hogy miképpen lehet egyik, vagy másik mozgalmat integrálni, hanem azon is, hogy miképpen lehetne kamatoztatni a karizmák gazdag­ságát. Akiindulópont minden esetre a „másként gondolkodás” jogának elismerése. Végül van egy terület, ahol a kommunizmus egyházüldözése nem csak kárt oko­zott, hanem nagy iehetőségetterervXeW. Azt látjuk, hogy a kereszténység Magyaror­szágon létszámban, kulturális felkészültségben s talán még hite erejében is megy- gyengütt. Tudjuk a papság ijesztően alacsony számát és elöregedését (amin érdem­ben a papnövendékek létszámának jelenlegi emelkedése se változtat). S szenvedjük a jól felkészült keresztény értelmiség hiányát. A pusztulás minden területet érint s bizonyosnak látszik, hogy a múlt nem reprodukálható. Nem lenne értelmes, de nem is lehetséges a 40 éve megszakadt életet folytatni. A jövővel szembeni tanácstalan­ság egyaránt jellemzi a papokat és a világiakat, vezetőket és vezetetteket, elméleti irányultságú és gyakorlati elkötelezettségű keresztényeket. (Legfeljebb ki-ki másként reagál erre a tanácstalanságra. A lelkiismeretes pap lelkipásztori feladatával dolgoz­za magát agyon. Az egyházi funkciókon kívülre szorult világi könnyebben hajlik arra, hogy megelégedjen hitének saját profán környezetében való megélésével.) Ez jelleg­zetesen olyan helyzet, ami minden erő összefogását, minden kezdeményezés hasz­nosítását követeli. Gátszakadás után senki sem törődik azzal, hogy kinek mennyi földje vagy milyen rangja volt, hanem igyekszik tenni, amit a pillanat követel. S ami­kor az újjáépítés megkezdődik, minden szabad kéz aranyat ér. Isten a magyar kato­likus egyházat új kezdet elé állította s majdan mindenkitől két kérdést fog kérdezni.., hogy megtette-e, ami tőle tellett és féltékenykedés és hatalomőrzés nélkül segített-e másokat, hogy azok is megtehessék a magukét? Mi ez a segítés? Tanítás, a munkába való türelmes bevezetés, tájékoztatás, felelősségátruházás, az eredmények méltánylá­sa, az erők összefogása, a világiaknak képviselet biztosítása, egyházközségi vezetők nevelése, egyházi nyilvánosság teremtése, zsinat tartása — testvériesen, szeretetben! (A kívülállók azt mondanák: demokratikusan.) Jegyzetek. AG = „Ad gentes". Határozat az egyház missziós tevékenységéről. EN = Vi. Päpápa„Evangelii nuntiandi" kezdetű apostoli buzdítása... GE = „Gravissimum educations momentum". Nyilatkozat a keresztény nevelésről GS = „Gaudium et spes". Lelkipásztori konstitúció az egyház és a mai világ viszonyáról. LG = „Lumen gentium". Dogmatikai konstitúció az egyházról OT = „Optatam totius". Hatájrozat a papnevelésről. Forrás: Cserháti József—Fábián Árpád (szerk.): AH. Vatikáni zsinat tanítása. Budapest, Szent Ist­ván Társulat 1975. — 1. Hasonlóképpen vő. Fries, Heinrich: Leiden an der Kirche. Christ in der Ge- genwart 1989. febr. 12. 53—56. o. —2. Schneider, Heinrich:Demokratie: Idee und Wirklichkeit. Con- diium 1971.10.152—165. o. — 3. Ratzinger, Joseph. Beszélgetés a hitről. Budapest, Vigilia 1990. 41. 13

Next

/
Thumbnails
Contents