Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Geffré, Jean Claude - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A keresztény hit az indifferentizmus világában
Sokat s ráadásul helytelenül beszéltek az ateizmus „tisztító" szerepéről. Szeretnék tartózkodni mindenféle merész gondolattól az indifferentizmus gondviselésszerű szerepére vonatkozóan. Azonban egészen más dolog, ha a hit esélyét vagy esélytelenségét igyekszünk felbecsülni, s más az, ha teológiailag kíséreljük meg végiggondolni, hogy mi történik a hagyományos hittel az indifferentizmus horizontján. 1. A hit kritikai vizsgálata Az a hit, amelyet a vallási indifferentizmus láttán élünk meg, szükségképpen kritikai vizsgálatnak van alávetve. Egy néhány évvel ezelőtt megjelent francia munka címét köl- csönvéve, állandóan „exponált hitről" van szó. A hit tárgya nem változik, s a tulajdonképpeni hittudományi szempont szerint a különböző korszakokon végig fönnáll a hit egysége. Amennyiben azonban a hit egy történelmileg meghatározott emberi szubjektivitásban gyökerezik, a hitnek van történelme, mint ahogyan az Isten-kérdésnek is van történelme. Paul Ricoeur megfogalmazása szerint az változik, ami az emberben „croyable disponible" (a hit számára rendelkezésre áll). A „croyable disponible" kifejezésen a hihető és valószínű dolgok azon rendszerét kell értenünk, amely a hívő tudatát egy adott történelmi pillanatban meghatározza. Ha ma a hitnek el kell szenvednie ezt a kritikai vizsgálatot, az nem a hagyományos valláskritika folyománya. A gyakorlati, tehát a nem teoretikus síkon a vallási indifferentizmus sokkal általánosabban annak a következménye, hogy egy bizonyos történelmi kereszténység azokra a radikális kérdésekre, amelyeket a modern ember fogalmaz meg a világ jövőjére vonatkozóan, nem képes feleletet adni. És nem csupán ma nem fér össze az, amit hiszünk, azzal, amit tudunk. E felé a pont felé tart mindaz, ami a felvilágosodással mint az ember emancipációjának a folyamatával és mint az ész tekintélye és a hit tekintélye közötti konfliktussal kezdődött. Az a hit, amely szembetalálkozik az indifferentizmussal, már nem elégedhetik meg azzal, hogy naiv hit legyen. Ma szeretnek beszélni egy „második" naivitásról, amely a kritikai vizsgálat végén áll. Meg kell tartanunk a „naivitás" kifejezést, hogy ezzel is hangsűlyozzuk: a kritikai vizsgálatnak ez az egész folyamata nem befolyásolja a hit spontaneitását. A vallási indifferentizmus összefüggésében megélt hitnek tulajdonképpeni mutatója a modem gyanakvás által meghatározott értelem kritikai igénye és a Szent Pál-i értelemben vett „engedelmes hit" egymásra hatása. 2. A hívő szívében egyidejűleg van hit és hitetlenség Az olyan korokkal szemben, amelyekben a keresztény vallás minden igaz ember kul- túmyelvéhez tartozott, ma a hívő hitét nem védi a társadalmi millió. Gyenge palánta a hit, megrázza minden szél, elfojtják annak a kultúrának a buja kinövései, amely előtt egyre idegenebbül hangzanak a hit nagy mondatai. De minden vallásos kontextus nélkül is megvan ennek a hitnek az esélye arra, hogy visszaadassék igazi természetének, vagyis, hogy Isten ingyenes ajándéka és az ember szabad döntése. A hit érezni fogja ennek a szabadságnak a hatását, és részesedni fog abban a bizonytalan jellegben, amely a szabadságomat jellemzi. A vallás mint tartalom és biztonság összeomlik, s ebből az összeomlásból emelkedik ki nagy lendülettel a hit mint „a lehetetlen melletti döntés". Valamiféle merész kockázat rendjéhez fog tartozni a hit abban az értelemben, hogy nem végérvényes tulajdon, nem teljesen kész, nem egyszer s mindenkorra megszerzett bizonyosság lesz. A Credo egyik-másik tételével szemben megmaradhatok a kérdező magatartásban. Ennek nem lesz jelentősége, ha alapállásként megtartok legalább annyit, hogy életemnek és a világnak az értelmét egy olyan igéből veszem, amely nem tőlem való, s amelyet nem én határozok meg. A posztateista hit kockázata tehát abban áll, hogy a bizonytalanság légkörében kell élnie. Viszont megvan az az esélye, hogy végre egyszer nem lesz már irreális hit. Az a hit, amelyet visszaadunk a tulajdonképpeni természetének, egyúttal olyan hit is, amely homályos jellegű marad. A keresztény hit évszázadokon keresztül egybeesett mindII. A posztateista hit természete 142
