Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Blanckenstein Miklós - Kozma Imre - Széll Margit (kész.): Bűntudat - Bűnbánat - Konfliktusok: a gyónásról és a lelkivezetésről

Ami a világiak segítségé illeti, főleg a búnbánattartás előkészítésében, azt a II. Vatikáni zsinat a keresztség-tudat elmélyítésében fogalmazta meg. Mindenek előtt fel kell vetnünk: Mit jelent nekünk megkereszteltségünk, beavatásunk? — A Krisztushoz és az egyházhoz való csatlakozásunk olyan döntése ez, ami teljesen átalakítja életünket, és elindít egy új folyamatot. Amíg valakiben a saját keresztségének ténye nem világos, addig a gyónási gyakorlatát se tudja helyére tenni. A keresztség két dologban köti meg az embert: — 1. Egyrészt felelősen kapcsolja egy konkrét közösséghez; —2. másrészt életre hívja a szentségi gyakorlatot. A kettő együtt adja a keresztény élet értékét, ha a szentségi gyakorlatban gondolkodunk, akkor tudjuk, hogy a forrás az Eucharisztia, ami Krisztussal való egyesülésünk egyre gazdagabb formáját hozza létre bennünk. Ám ez az élő Krisztus-kapcsolat éppen úgy, mint a közösségi kapcsolat, elképzelhetetlen hibáink, bűneink tudatos beismerése és szentségi megvallása nélkül.

— Itt nem hagyhatom szó nélkül azt az égető problémát, mely szerint éppen a zsinat után jött „divatba", hogy egyre többen járultak az Eucharisztiához — gyónás nélkül — mondván, hogy az Eucharisztiában maga Krisztus törli el a vétkeket.

De én most nem valami „divatról" beszélek — válaszolja Miklós atya —, mert nem ez a jellemző az igazi egyházi közösségekre. Valóban voltak, akik így élték meg a zsinat egyes kijelentéseit és kissé protestantizálták a katolikus álláspontot. Ennek nagy irodalma is keletkezett. A kérdés gyakorlatilag inkább a középkorúak rétegeit érintette, akikben gyakran kialakul a kényelmes „komfort-kereszténység", ami visszatart a gyakori gyónástól. Ahol viszont élnek a keresztény közöségek, lelki mozgalmak, ott egyre tudatosabban fedezik fel a bűnbánat szentségének fontosságát. Tapasztalatom szerint ma a fiatalok és az öregek gyónnak. A gyerekek és a fiatal felnőttek szívesen veszik és pontosan tudják, hogy a kimondás, a bevallás milyen fontos. A megtisztulás vágya ott él az emberekben. — Tehát a kérdést összefoglalva: ahol a katekéták idejében felfigyeltek a modemkedő irányzatok veszélyeire, és ezt meg is beszélték a hívekkel, — ott a kérdés gyorsan helyére került.

— Mert mi a katekézis, ha nem a Krisztushoz vezető út bemutatása? És ezen az úton mindenki megtapasztalja saját terheit, gyengeségeit, amitől csak Krisztus segítségével szabadulhat meg. A zsinatnak a másik fontos, lényeges eleme a liturgikus megújulás, ami lényegében a szentségi élet értékének újrafelfedezése. Ebben a hagyományos gyónás jelentése is megújult. — Aki pedig igényli a rendszeres lelkivezetést, azaz lelkiéletet akar élni, annál a gyónás mellőzése elképzelhetetlen. Minden lelkigyakorlat integráns része a szentgyónás. Ha egy ifjúsági közösség legalább egy évben egyszer nem megy lelkigyakorlatra, az nem ifjúsági közösség, a szó keresztény értelmében.

Itt azután felmerül a nagy kérdés: a mai, egyre romló plébániai gyakorlatunk vajon meg- felel-e a színvonalas keresztény életvezetésnek. Egyértelmű, hogy a mai magyar plébániai gyakorlatban elsődlegesen egy „szolgáltató szerviz" modellje mutatkozik meg. A plébánia rendszerint nem igazán közösség és nem igazán szentségcentrikus. Pedig az egész megújulásnak ez lenne a „kulcsa".

Hogy miként gyógyíthatók az ilyen nehézségek? Mindenek előtt az egyházmegyei zsinatok megtartásával. Azután fel kellene számolnunk bizonyos területeket, és minden szinten át kellene gondolnunk az egyház lényegét. Hogy csak a papság esetét említsem, igen fontos lenne a „presbitérium-elvének" megvalósítása. Ez annyit jelent, hogy a világi pap is tartozzék valamiféle közösségbe, mert csak az ilyen pap képes a hívek körében is közösséget teremteni. Ha pedig nem tudjuk megteremteni az igazi keresztény közösséget, akkor nem lesz valódi értéke a bűnbánattartásnak sem. A gyónás megmarad — mint korábban volt — valamiféle individuális felelősségtisztázásnak...

Készült: 1990. nov. 19-én

& w

119