Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Baumgartner, Konrad - Bánhegyi B. Miksa (ford.): „Akinek megbocsátjátok a bűneit…” Az egyház mai bűnbocsánati gyakorlatához

telő és gyógyító Krisztussal találkozunk az egyház közösségében a bűnvallomást meghallgató és a bűnbánó bűnöst föloldozó pap reális szimbólumán keresztül. Jézus Krisztus és az egyház szellemében ezt jelenti tehát a bűntől való szabadulás: készek vagyunk elfogadni a kiengesztelődést, amellyel Krisztus és az egyház ajándékoz meg bennünket, majd az ebben a kiengesztelődésben kapott kegyelem erejében készek vagyunk a megtérésre és életünk megváltoztatására. A keresztény ember ebből a kiengesztelődésből és ezért a ki- engesztelődésért él. Mert az egyház, mint egész a „kiengesztelődés szentsége", azaz az Istennel való legmélyebb egyesülésnek és az egész emberiség egységének a jele és eszköze, — amint azt a II. Vatikáni zsinat mondotta, és ahogy II. János Pál pápa ismételten hangsúlyozza.

JÉZUS KRISZTUS — ISTEN KIENGESZTELŐ KEZE

Jézus Krisztus meghirdette nekünk, hogy Isten határtalanul kész a megbocsátásra, s hogy a kiengesztelődés szolgálatát egyházára bízta. Az egyház hirdeti ezt a kiengesztelődést és istentiszteleteiben sokféleképpen ünnepli. Vagy képes nyelven szólva: Ha Jézus Krisztus az a kéz, amelyet Isten felénk, bűnösök felé nyújt, akkor nekünk hálásan meg kell ragadnunk ezt a kezet, és engednünk kell, hogy kimentsen bennünket a bűn és a bűnös állapot mélységeiből, mint egykor Pétert, aki félelmében és a halálos veszedelmében így kiáltott: „Uram, ments meg engem!" (Mt 14,31). Bízni Jézus Krisztus megmentő kezében, védett biztonságban lenni az egyház közösségének a hajójában, lemondani minden ön- hatalmúságról, és készen lenni arra, hogy Krisztusnak adjuk át a hatalmat saját életünkben, az egyház és az emberiség történetének az életében: ezek az alapjai és feltételei a Krisztus szellemében történő megbocsátásnak és kiengesztelődésnek. Az önmegváltás minden praktikája, önmagunk megigazulttá tevésének minden igyekezete ezek nélkül az összefüggések nélkül csupán véges értékű. Csak akkor tudom magamat elfogadni, ha és mert Istent is elfogadott engem, ldmentett, megváltott, kiengesztelt magával Krisztusban.

A MEGTÉRÉS ÚTJAI MINT A KRISZTUSSAL ÉS AZ EGYHÁZZAL VALÓ KIENGESZ- TELŐDÉSHEZ VEZETŐ UTAK

A keresztény ember, de az egész egyház élete is úgy írható körül, mint állandó életmegújítás, amely Krisztustól indul ki és Krisztusra irányul, a világ és az emberek szolgálatára. Az ilyen megtérő és szolgáló lelkiség útjai: a személyes és a közös imádság, a Szentírás olvasása és Isten szavának a meghailása az élet kontextusában („élő Evangélium", „revision de vie"); az Eucharisztia és az eucharisztikus lakoma ünneplése; a felebaráti szeretet egyéni és szervezett tettei, a készség az egyszerű életre, a lemondásra és az aszkézisre a szegények és a szükséget szenvedők javára (pénteki önmegtagadás, a húsvéti bűnbánati idő alakítása); aktív törekvés a másokkal való kiengesztelődésre a magánéletben, az egyházközség és az egyház életében, de a vallások, a fajok és a népek között is (ökumené, zsidó-keresztény párbe,dszéd, békemozgalom); elkötelezettség az „életre való megtérés" mellett (leszerelés az egész világon, Ökológia és ökonómia, Bomba helyett kenyeret, nemzetközi szolidaritási akció).

Annak tudata, hogy az „äetre való megtérésnek" ezek és az ezekhez hasonló útjai döntő előfeltételei annak, hogy kiengesztelődött ember kapcsolatot tudjon teremteni a másik emberrel, a környezettel mint Isten teremtett világával, és egy emberhez méltó jövővel, — az utóbbi években döntően megerősödött a keresztények körében. A megtérésnek ilyen és hasonló útjaira áll: amikor elfordulunk bűneinktől és Isten akaratát akarjuk tenni, találkozunk az ő készséges megbocsátásával. Ennek alapfeltétele azonban, hogy készek legyünk bocsánatot kérni és a bocsánatot elfogadni. Olyan készség ez, amelyet már a szülői ház és az iskola nevelési közegében be kell gyakoroltatni, hogy a későbbi életben is tartson. Mert a Miatyánk kérése világosan kimondja- hogy Isten megbocsásson nekünk, annak az a feltétele, hogy mi előbb megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétettek (Vö.: Mt 6,12).

110