Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 2. szám - KÖRKÉP - Lenhardt Vilmos (összeáll.): Egyházi nyilatkozatok a tájékoztatási eszközökről. Pápai üzenetek a tömegkommunikációs eszközök világnapjára
KÖRKÉP EGYHÁZI NYILATKOZATOK A TÁJÉKOZTATÁSI ESZKÖZÖKRŐL PÁPAI ÜZENETEK A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓS ESZKÖZÖK VILÁGNAPJÁRA A tájékoztatási eszközök Janus-arca Mikor all. Vatikáni zsinat 1963-ban határozatot hozott a tájékoztatási eszközökről, a tárgyalások során elhangzott, hogy naponta 8000 napilap jelenik meg 300 milliós példányszámban, 22 000 féle folyóirat 200 milliós példányszámban, 600 rádióadó és több mint 1000 televízióállomás adásait figyelik az emberek százmilliói. Abban az évben 2500 új filmet gyártottak, melyeket kb. 17 milliárd ember nézett meg.1 Az „Inter mirifica" határozat óta pedig ezek a számok csak növekedtek a komputer- és videotechnika következtében. A zsinat megállapítása ezért napjainkban is időszerű: „Az anyaszentegyház jól tudja, hogy ezek az eszközök helyesen alkalmazva hasznos segítői az emberiségnek... tudja azonban azt is, hogy az emberek a teremtő Isten szándéka ellen a saját romlásukra is használhatják őket."2 A határozat azt is megállapítja, hogy szolgálhatják Isten országának terjesztését és megszilárdítását, de erkölcsi kárt és botrányt is okozhatnak az emberek lelkében. - A tömegkommunikációs eszközök kétarcúságának nap mint nap tanúi lehetünk mi is, hiszen például 1989 Karácsonyán a televízió szinte részese lett a romániai megújulásnak, szervezője az eseményeknek, elindítója a gyors segélyeknek. Azok a tévériporterek, akik sokszor életüket is kockáztatva országok segítségét, és összefogását szervezték a helyszíneken, szép példáját adták annak, hogy mire képesek a tájékoztatási eszközök jó cél érdekében. Segítségükkel szinte órák alatt megindulhatott a Vöröskereszt, Máltai Szeretetszolgálat, állami és egyházi segélyszervezetek segítő akciója, ami ezek segítsége nélkül alig lett volna lehetséges. A tévé, rádió és sajtó itt összetartó, embertsegítő, humánus arcát mutatta meg ország-világnak. A tények pedig igazolták, hogy soha nem látott nézettségre, hatásra tettek szert, mert jó ügyet, gyorsan és objektiven szolgáltak. Az ismert nagy sikerű film címét idézve elmondhattuk róluk: „Ha a világon mindenki ilyen volna!” - De sajnos azt is látjuk, hogy az emberek és a tájékoztatási eszközök nem mindig ilyenek. Hiszen gyakran terjesztik, propagálják az erőszakot, pornográfiát, erkölcsi, vallási közönyt. Sokszor szítják a sivár „konzu- mizmust”, profitéhséget, irigységet, a „minden eladó” szemléletet. Ilyenkor a tömegkommunikációs eszközök embertelen, sőt emberellenes, sátáni vonásokat viselhetnek, kit Krisztus „kezdettől fogva gyilkosnak és hazugnak” (Jn 8,44) nevezett. Ezen eszközök szerkesztőinek is el kellene gondolkodni azon, hogy melyik oldalon állnak: humánus vagy emberellenes célokat szolgálnak-e tevékenységükkel. Hiszen rájuk is vonatkoznak Krisztus szavai: „Aki megbotránkoztat csak egyet is a kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék” (Mt 18,6). A tájékoztatási eszközök elterjedése, de kétarcúsága arra késztette az egyházat, hogy 1967 óta minden esztendőben, Húsvét VI. vasárnapján megemlékezzék a Tömegtájékoztatási eszközök szerepéről és erkölcsi feladatáról. Ezen a napon a pápák üzenettel fordulnak az egyház híveihez és minden jóakaratú emberhez, melyben a tájékoztatási eszközök pozitív erkölcsi feladataira vagy káros következményeire figyelmeztetnek. Kötelességüket teljesítik, hiszen az emberiség életét befolyásoló eszközök erkölcsi oldaláról szólnak, ami már nem csupán szakmai kommunikációs kérdés. Erre is vonatkozik tehát Krisztus parancsa: „Menjetek és tegyétek 87
