Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Olgyay Bálint: Fiatalok könyörgése
Ha reményünk megvalósul, szerény kezdésre számítunk. Emlékezetünkben van, hogy a fent említett tanárok hosszú éveken keresztül egyetlen fillér fizetés nélkül, pusztán áldozatkészségből tanítottak. Arra gondoltunk, hogy beinduláskor talán számíthatunk hasonló önzetlen személyekre. Természetesen, amint módunkban lesz- a befolyó tandíjakból - ezen változtatni szeretnénk.” „Intenzív tanuláshoz anyagi bázisra is szükség lenne” - veti fel a gondolatot Miklós atya. „Nem képzelhető el valamiféle alapítvány a végzett növendékektől, hogy ne esti vagy levelező formában kelljen a főiskolai szintű felkészülést lehetővé tenni?” „Talán lehetséges egy Ward- alapítvány megteremtése külföldön élő volt növendékeinktől” - hangzott Bányay Mária válasza. „De ennek első feltétele, hogy lássák azt a helyet, ahol dolgozhatunk.”- Még egy gondolatot vetett fel Szappanos Ilona: „Nagyon jó volna egy középfokú tagozatot is létrehoznunk azok részére, akik ugyan nem rendelkeznek érettségivel, de buzgóságuk, természetes intelligenciájuk és gyakorlati készségük van. Mivel nagy örömünkre nálunk - és a zsinat rendelkezése szerint talán a többi tanítórendben is - a laikus nővérek tagozata megszűnt, világos, hogy őket is bevonjuk az intenzív apostoli munkába. Közülük, valamint az áldozatos világban élők, betegápolók stb. közül bizonyára szép számmal adódnának hallgatók. Nagyon fontos lenne, hogy pl. a gyermekkórházakban ilyen képzettséggel rendelkezők dolgozzanak, különösen olyan osztályokon, ahol hosszabb időt töltenek a gyermekek (haematológia, művese- és gyermek tbc-osztály, gyermekpszichiátria). Ezeken a középfokú tagozatokon végzett wardisták taníthatnának.” . Meggyőződésünk, hogy teológusaink, lelkipásztoraink közül is vállalkoznak majd áldozatos lélekkel szakismeretük továbbadására. Azt hiszem, hallgatóban sem lesz hiány, hiszen a világiak között sokan megértették máris az idők sürgető szavát, és beállnak a sorba az egyházunkra váró feladatok megoldására. „Az istenszeretet hasonló a tűzhöz, amelyet elzárni nem lehet; mert lehetetlen az Istent szeretni anélkül, hogy ne fáradoznánk az Ő dicsőségét terjeszteni” (Ward Mária). A felemelő példákon épülve, tettrekészen vettünk egymástól búcsút. Úgy éreztük, a kis kerekasztal mellett felizzott a parázs. Dr. Kőmívesné Bernolák Éva FIATALOK KÖNYÖRGÉSE Úristen, az egész szellemi és anyagi világ Ura eléd állunk. Az élet java, nehéz és produktív szakasza még előttünk áll -, kérünk, hogy további életünket tudatos keresztényként éljük meg. Úristen, segítségedet kérjük! Tudjuk, hogy életünk minden napján és halálunk óráján számadással tartozunk neked. A helyes lelkiismeret kialakításához Úristen, segítségedet kérjük! Az előttünk álló életben - talentumaink, adottságaink kamatoztatásával - meg kell állnunk helyünket: a hit megőrzésében, a családi életben, munkánkban, állampolgári kötelességeink erkölcsös teljesítésében. Mindehhez Úristen, segítségedet kérjük! A hit- és vallási ismeretek terén nem rekedhetünk meg az elemi iskolai hitoktatás szintjén. Tudatosodjék bennünk, hogyha vallási ismereteinket egyéb ismereteinkkel párhuzamosan nem bővítjük, nem mélyítjük el, akkor bűnben élünk. Ehhez a felismeréshez Úristen, segítségedet kérjük! Életünk egész folyamán feladatunk marad, hogy a Szentírás örök érvényű tanítását a napról napra változó világban, állandóan alakuló környezetünkben alkalmazni tudjuk. Úristen, segítségedet kérjük! Arra kérünk, hogy felismerjük - és ezt mások is tudatosítsák: az egyház nem „két részre oszlik”, hanem, hogy papok és világi hívek közösen jelentik az egyházat. Ezért kell részt vennünk feladataiban, szolgálatában az élet minden területén. Úristen, segítségedet kérjük! 62
