Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)

1990 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE TAKÁCS NÁNDOR PÜSPÖKKEL - Újraélednek-e a szerzetesrendek Magyarországon?

- Tájékoztasson bennünket Püspök úr arról, hogy milyen igények merültek fel az újrainduló szerzetesrendek munkájával kapcsolatban az egyház, valamint a külön­böző polgári, társadalmi és hatósági szervek részéről? Hol és milyen területen kívánják a rendek közreműködését?- Miután nyilvánosságra jutott a rendek működésének lehetősége, egyre-másra jöttek a kérések, igények. Kórházak: betegápolókat, műtősöket - tanácsok: szociális gondozókat, védőnőket - tanácsi szervek: óvodákba óvónőket, dajkákat; általános iskolákba tanítókat, tanítónőket, tanárokat; középiskolákba nyelvtanárokat - ugyan­csak tanácsok óvodát, általános iskolát és középiskolát teljes átvételre ajánlottak fel - drogosok, alkoholisták gondozására munkatársakat, családgondozókat, cigány lakos­sággal foglalkozókat - kollégiumokhoz nevelőtanárokat keresnek. Hihetetlen nagy az igény, az elvárás. Ez egyben megdöbbentő látlelet a magyar társadalom mai helyzetéről. Szinte S. O. S. kiáltás valamennyi igény, mely azt mutatja, hogy az egyházban és élő szervezeteiben látják, érzik azt a lelki és szellemi erőtartalékot, amely kisegíti a társadalom e rétegeit a mélypontról. S ez a látlelet döbbent rá arra is, hogy milyen hatalmas veszteség és károsodás érte a magyarság minden rétegét akkor, amikor egy önkényes, jogfosztó rendelettel kiiktatták a szerzetesrendek áldásos, megtartó munkáját a köznapi életből. Ha az egyház folyamatosan jelen lehetett volna népünk minden rétegében és életében, egész nemzetünk kikerülhette volna a mai katasztrofális helyzetet. Még egy megjegyzést fűznék e témához. Ma a magyar egyház is nagy igényeket támaszt és várakozással néz a szerzetek indulása elé. Szerzetesek hirdették a hitet a megtérő magyaroknak, ők terjesztették az európai kultúrát, ápolták a művészeteket, tanították a népet az agrárkultúrára. Kolostorok és monostorok voltak a melegágyai a papi hivatásoknak. Mindez 40 éven keresztül hiányzott a magyar egyházból, elgyen­gült, „alig működőképessé” vált. Már-már végzetes a paphiány. Hiányoztak egyhá­zunkból az imádság erőművei, a széles néprétegeket átsugárzó lelki központok. A gondviselő Isten irgalmas jósága, hogy a „maradék visszatér” - ez magyar egyházunk éledő reménye.- A hívekben és a lakosságnak nagy részében nosztalgikus képzet társul a szerze­tesiskolák és -intézmények gondolatához. Hatalmas, monumentális épületek, kórház­város, iskolakombinát. Meg tudnak-e felelni, ki tudják-e elégíteni az induló szerzetek ezeket az elvárásokat?- Ma semmiképpen sem. Pár évtized múltán valószínű. A 42 női szerzet és 21 férfi­rend nagyon szerény kezdéssel tud csak indulni. Mint valamikor a rend letelepülésekor. A mustármag-kezdés terebélyes fává nőtte ki magát. Ez a mostani fejlődéselgondolá­sunk és modellünk. Pillanatnyilag sem az anyagi, sem a személyi feltételek nem adottak. Gyötrő fájdalom látni, hogy megvolna a lehetőség, napról napra nőnek az igények, és nem tudjuk kielégíteni a kéréseket, mert nincs emberünk, és nem rendelkezünk megfelelő anyagi háttérrel. De a növekedés függvényében minden időben a legtöbbet, a maximálisát szeretnénk nyújtani.- Az újrakezdés akadályairól, nehézségeiről már többször szó esett beszélgetésünk folyamán. Egyik-másik már megoldódott. A közeljövőben milyen továbblépés várha­tó? Mik a jövőbeli tervek - ha ez nem titok?-Természetes, hogy nem titok, hiszen nem vagyunk illegálisan szervezkedő politikai csoportosulás. A legközelebbi tennivalónk, hogy rendi közösségeinket beje­gyeztessük a Művelődési Minisztérium Egyházi Főosztályán, hogy e bejegyzés révén jogi személlyé váljanak. A 63 indulni kívánó szerzet közül tíznek már megtörtént a bejegyzése, amelyről a minisztérium főosztálya értesítette az illetékes rendfőnököket. 29

Next

/
Thumbnails
Contents