Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 4. szám - KÖRKÉP - Mi lehet az élet értelme? (Meditatív válaszok)
lett hidat teremtenem, a belső „siketség” segítségével sorstársaim számára a hallható világ felé. És ezen felül is a legfontosabb hallani való, az Isten szava felé. Ilyen hídnak lenni, életem legfontosabb célja. Úgy érzem .kettős állampolgárságot” kaptam, ami mindig összekötő feladatot jelentett. — Es most már ámulva veszem észre, hogy ebben is Jézus járt előttem, a legszentebb .kettős állampolgár”' Ő az igazi Híd a két part között, az isteni és az emberi között, az ég és a föld között. Ezért adhatott nekünk mindent, ezért lehetett Megváltónk. Az Isten elgondolásai mindig csodálatosak, a Tőle kapott hivatás mindig szent. A legmostohább körülménybe is célt fogalmaz bele. — Szeretném ezt elmondani mindenkinek: Ne sajnáljátok az életet senkitől, emberek! Csak a mi emberi nézőpontunk beszél .károsító hátrányokról”. — Az Isten nézőpontja sokszínű, sokféle emberi mivoltot ismer, sokféle megszentelő hivatást és ezeken keresztül elérhető üdvösséget. Én hálás vagyok, hogy sokaknak „halló idege” lehetek és továbbíthatom, amit megtisztelő feladatul életem céljaként kaptam. Deo gratias! Szilágyi Izabella pszichológus Nekem könnyű, szerencsés vagyok, burokban születtem. Könnyű az életet szépnek látni, az életet, — pontosabban a létet élvezni. Megpróbálom körülírni, mit értek ezen. Még egészen fiatal koromban megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy minden élet óriási értéket képvisel a létezés rendjében. Persze nem vagyok filozófus és a szak- kifejezéseket nem ismerem, csak a saját szavaimmal tudom leírni élményeimet. Amikor a felnövekvő fiatalban saját egyszeri léte tudatosul és mintegy kezébe tudja venni életét, ez olyan harmóniát teremt meg benne, ami egész életét elkíséri. Nem tudom az emberben honnan jön a létnek ez a mély átélése, már a génjeinkben hozzuk-e magunkkal, vagy talán a család levegőjével szívjuk megunkba, de biztos, hogy nevelődünk is rá. A ma élő emberek nagyobb része szemét csak a dolgok teljesen felületes látására használja. Pedig milyen igaza van a Kis Hercegnek, hogy csak a szivével lát jól az ember. Emlékszem, amikor először vettem észre, hogy a magnólia fa őszre kialakuló virágrügyeit két csodálatos, bársonyos tapintású bundáeskába takarja a téli alvásra, — azt hiszem, amit akkor átéltem, azt nevezik elragadtatásnak. De csodálatos minden létező, ami él. Egy hangya, amit ugyan kitessékelek a szobából, de agyon nem nyomnám, mert érzem, ő is részesült valar li módon a létből, — hiszen él! Elragadó még egy kő is, ami nem él, — de van! Súlyos vagy kevésbé súlyos formájában — létezik. Milyen szomorú, hogy a legértelmesebb létező, az ember sokszor nem becsüli a saját létét, nem értékeli, nem tudja élvezni azt, hogy ő van! — Lehetséges, hogy egyszer majd tanítani kell az iskolában, hogy élni jó, élni szép, élni érdemes? Hogyan lehet, hogy ma olyan sokan nem éreznek rá az élet jó ízére? Nem tudják, hogy a lét és a szeretet olyan, mint egy mágneses mező két pólusa: a Végtelen Létező SZERETETBŐL osztotta meg teremtményeivel a létét, és ezért szeretetből létezünk. Nem ismerik a szeretet hatalmát, amelynek legkisebb moccanása is olyan, mint a tóba dobott kavics — tovább gyűrűzik. Ó, ha fel tudnánk fogni, hogy a szeretet létünk legnagyobb ajándéka, és élni is tudnánk vele! Ezt kívánom szívből mindenkinek, aki ezt a néhány gondolatot olvassa. Havasi Mária ciszterci nővér Van értelme életemnek!?— Nagyritkán, kevés alvás után, esős reggelen kérdőjel görnyed néhány másodpercre e mondat végére. Amint ez tudatosul bennem, számbave- szem: miért is? — Ekkor már nevetek magamon. — A cél, amit elém adott, a feladat, amibe állított, a külső és belső segítség, amivel erősít Uram, aránytalanul több, mint a lehúzó erők. Ez a belátás talpraállít, hálával tölt el. 240
