Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 4. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Az „élet értelmének” gyógyító ereje - Viktor E. Frankl logoterápiájának módszeréről
sét vagy öngyilkosságát nem annyira az éhezés vagy a gyötrelmes körülmények okozzák, hanem emberi méltóságuk megtiprása viszi őket a halába. Ezért próbálta önmagának és társainak a személyes méltóságát kivédeni azzal, hogy az életet valami módon „megélésre méltóvá” tette. Megtapasztalta azt, amit később az ember egész életére érvényes törvényszerűségnek ismert el: Csak az marad életben, aki célt tűz maga elé! — a táborban a reggeli ébredés volt a legszömyűbb, ekkor még az erős lekű bajtársak is sírtak a rájuk váró nyomorúságtól. Franki felismerte, hogy akár egy előző napról félretett kenyérfalat kis öröme is megnyugvást okozhat. Hamarosan a többieknek is ezt, vagy hasonlót tanácsolta. Volt, aki egy szeretett személyre koncentrált. Frankit magát viszont az a nagyszerű terv sarkallta: „Ha túlélem mindezt, felismeréseimmel sgkakat fogok meggyógyítani! Megtanítom az embereket, hogy egymást ,jó szóval segítsék”. így született meg logoterápiája (fontos jegyzet)4 A céltalanság kísértése Mindannyian hajlamosak vagyunk, bizonyos körülmények között, az életet negativ oldaláról nézni: „Mindig csak a múlandóság tarlóit nézegetjük, és nem vesszük észre azokat a tele csűröket, melyekbe életünk termését elraktároztuk: a megvalósított terveket, a megalkotott műveket, a megélt szerelmeket, és a bátran, méltósággal kiállott szenvedéseket. Ezek adják az ember jelenlegi helyzetét is felülmúló igazi értékeit. Az értékek a múltból vezethetők le, és ezért eltörölhetetlenek.” Azonban a beteg, a károsodott, a nehéz helyzetben lévők képtelenek a .célnak élni”, a „jövő érdekében” valamit is tenni. Ezzel máris a „belső szétesés” első jeleit mutatják. Könnyen bekövetkezhet a valóságtudat teljes értékvesztése: az ilyen ember „elhagyja”, „elejti” magát, egyszerűen passzívvá válik, alkohol vagy kábítószerek rabja lesz, ami gyakran öngyilkossághoz vezeti. Már kezdettől konkrét tanácsokkal kell segítenünk a veszélyeztetettet és gyorsan tenni érte valamit, hogy felülmúlja önmagát, túlnőhessen adott helyzetén. — Nietzsche milyen jól meglátta, mégsem volt ereje megvalósítani: .Akinek van miért élnie, az a mindenféle hogyant is elviseli.” Ha korunk céljavesztettjeivel próbálunk számot vetni, akkor először is a fiatalokról kell szólnunk. Egy részük csak a biológiai szükségletek szintjén él, csapatokba verődve. Egyik taxis mondta az autópályán száguldó fiatalokról: „Ezek elpusztítják önmagukat, gyilkolnak másokat, — mert nem tudják kudarcaikat feldolgozni.” Kevesen törekednek komolyan a racionális-szellemi szintet elérni. — A másik csoport tagjai napjaink „ifjúság imádatában" könnyen jutnak előre és a korosodó embert, mint „társadalmi értékben csökkentet” kiszorftják. Valójában azonban, bármilyen hangosak is ezek a fiatalok — még csak várakoznak a jövő lehetőségeire — rendszerint szüleik, rokonaik, sőt az idegenek megelőlegezett javaiból élnek. Es mégis, a nyugati kultúrtársadatom fiataljainak 42%-a, a kábítósok közel 100%-a céltalannak mondja az életét! A növekvő gazdasági létbizonytalanság a rettegést kel. Egy munkanélküli jól fogalmazta meg helyzetét: Azzal, hogy nincs munkám, egyre csúszom lefelé, családom, környezetem megvet. Úgy érzem, emberi méltóságomat is kétségbe vonják, ezért felejteni akarok. Egyre többet iszom, elhagyom magam, hiszen .semmi értelme” sincs, hogy éljek. Ez előbb-utóbb úgyi öngyilkossághoz vezet!” — Az alkoholisták 90%-ban „céltalannak” látják az életet, ezt nevezik meg ivásuk okaként is. Amint látjuk, ördögi kör ez. A nyugdíjasok krízisei egyre fokozódik. Gyermekeik már régen elhagyták őket, kiszakadtak a szokott társaságukból. Még a jómódúak sem tudnak mit kezdeni életükkel. Egyre növekszik a kisnyugdíjasok száma, akik nélkülöznek, magukra maradnak, betegségükben is alig kapnak segítséget. 229
