Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 4. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Széll Margit (a beszélgetést feljegy.): Alszeghy Zoltán S. J. professzorral. Krisztus életünk beteljesedése
számára is. Miközben magam haladok „fényességről fényességre”, — közben árasztom másokra is Isten fényességét, Krisztus ragyogó arcát. A kettő együtt jön létre! A fényessége teljében ragyogó Krisztusról beszél János apostol a Jelenések könyvében: .Amint megfordultam... hét arany gyertyatartó között Emberfiához hasonlót láttam... Feje és haja fehér volt... arca pedig olyan, mint a teljes fényében ragyogó Nap. ...0 rámtette jobb kezét és így szólt: Ne félj! En vagyok az első és Utolsó, és az Elő: hatott voltam, de most örökkön örökké élek” (1,12—18) Életünk értelme tehát — az egészet összefoglalva —, hogy egyre magasabb életre jussunk. Az öntudatos élet és a szabad élet több, mint a pusztán biológiai élet. Az az élet, amit valaki szeretetből fogad el, magasabb élet lesz, és egyre inkább a Tökéletesség felé tart... De, ha valaki nem hívő vagy nem keresztény vagy egyáltalán semmit sem tud a krisztusi életről, hogyan részesedhet benne ? Sok ilyent ismerek, de ha valamit kémek tőlük, akármilyen nagy áldozat is legyen, jó színre I megteszik... — Igen! — Az ilyen eljut a magasabb életre. Természetesen. Mert, ahol igaz szeretet van, ott az Isten! Készült 1990. április 3-án A beszélgetést feljegyezte: Széli Margit Hivatkozások irodalma: 1. Fondamenti di una antropológia, Ed. Fiorentina, Roma, 1960. — II mistero della Croce, Quereniana, Brescia 1978. — Az ember jövője, TKK. Roma 1981. — 2. Jacques Monod: Le Hasard et la nécéssité, Seuil, Paris, 1970. — 3. Arnold Toynbee: A Study of History 12 kötetben; — Hellenisme: The History of a Civilization — vö. Mérleg, 1972/2. — 4. Fondamenti di una antropológia, Ed. Fiorentina, 1960. AZ ÉLET MÉRTÉKE: KRISZTUS! — „Az ember szíve mélyéig érteni akarja önmagát. — Nemcsak futólagos pillantást vet önmagára, amellyel tökéletlenül, külsőleg megmutatkozó magyarázatokat és szabályokat lát az életben — hanem KRISZTUSHOZ KELL MÉRNIE ÖNMAGÁT, — félelmeivel, gyengeségeivel és bűnösségével, életével és halálával. — Az embernek mindenestül bele kell öltöznie Krisztusba; föl kell vennie és magáévá kell tennie a Megtestesülés és Megváltás teljes igazságát, hogy újra megtalálhassa önmagát... Micsoda értékkel rendelkezik az ember a Teremtő tekintete előtt, ha „ilyen nagy megváltóra lett érdemes” (Gál 3,28) —, ha az Isten „egyszülött Fiát adta érte, hogy az ember el ne vesszen, hanem örök élete legyen”? (Az „Exultet” szövegéből) II. János Pál „Divini Redemptoris” enciklikája 10. 222
