Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fila Béla: Az élet értelme a kinyilatkoztatás fényében
szabályozzák a templomépítő emberi munkát, de úgy, hogy az megmaradjon errt>eri munkának, minden egyéb emberi alkotás normája legyen. Nemcsak erkölcsi törvények szabályozzák az emberi tevékenységet és alkotást, hanem Isten szentségének, jelenlétének mélyebb megtapasztalása, illetve az Isten és az ember egészen közeli személyes kapcsolatának kibontakoztatása. A Szent a profán dolgok közepette jelenik meg. Isten az emberek sátrai között üti fel sátorát, hogy megéreztesse jelenlétét és szeretetét az emberekkel. Isten földi otthona mennyei modell szerint épül, de beleépül a földi és emberi környezetbe. Isten szabja meg emberi mérték szerint ittlakásának helyéi es módját. Szó sincs a templomépítésnél kényszerről, vagy túlméretezett emberi törekvésről, szolgaságról, emberi projekciókról. Nemcsak a templomépítésben, de Isten szándéka szerint minden emberi alkotásban együtt nyilvánul ki az Isten és az ember közös kapcsolata és együttműködése. A szabad alkotás étoszát ugyanúgy áthatja a természet, a föld megbecsülése, mint az Istenre való irányulás. A templomépítés étosza és technikája közvetett módon meghatározza minden emberi alkotás, tevékenység, végeredményben az ember életének értelmét. Valamiképpen a Teremtőjét dicsőíti és utánozza a világot és önmagát formáló, alakító, alkotó ember. Közel érezheti magához Teremtőjét mindenki, aki tiszta szándékkal, saját létének törvényeit követve bármit alkot ezen a földön. Krisztus-központúság mint értelemadó központ A keresztény teremtés-tan alapján nincs ellentét az istenközpontú és az emberközpontú szemlélet között. Ha egybevetjük a teremtésben önmagát kinyilvánító Istent, — aki szabad szuverén szeretetből teremti az embert, és önmagához irányítja, — valamint teremtményét, — aki követi létezését meghatározó, önmagát felülmúlni akaró léttörekvését, — akkor már ez az egybevetés is feloldhatná a modem konfliktust. Kiderül, hogy csak sajnálatos félreértésről, a modem humanizmus tragédiájáról, esetleg bűnös félre- csúszásról van szó. A Krisztus-esemény, a Krisztus-központúság figyelembe vétele már nemcsak értelmezés szerint, hanem ténylegesen is helyreállítja a két szemlélet konvergenciáját, lényegi összetartozását, az Isten és az ember új szövetségen alapuló dialogikus kapcsolatát. Krisztus megtestesülése egészen új típusú kapcsolatot létesített a Teremtő és teremtménye között. Olyan találkozás, egymásra találás, egymásba kapcsolódás jött létre Krisztus személyében, melyet el sem tudtunk képzelni, remélni sem mertünk volna. Krisztus isteni és emberi természete össze nem elegyítve, változhatatlanul, meg nem osztva és szétválaszthatatlanul egy személyben egyesült, személyes egységbe kapcsolódott. Minden megelőző szövetséget és személyes jellegű kapcsolatot felülmúl a megtestesülésben létrejött új kapcsolat, és már a végérvényes Isten-ember kapcsolatát jelzi, beteljesítve a teremtésben előkészített és elővételezett személyes kapcsolatot. Olyan közelségbe, megfogható, megtapintható közelségbe jött a Teremtő teremtményeihez, hogy immár teljesen egyértelmű, hol és miben, pontosabban: kiben kell keresni az emberi élet értelmét. Visszafordíthatatlan és végérvényes lett Isten és az ember kapcsolata és dialógusa. Minden, ami Krisztusig történt a világmindenségben, az csupán előkészület volt Krisztusra. Ami pedig Krisztusban történt, az végérvényes és teljes valóság, és ami még Krisztus után történik, az a vele való végleges egység érdekében történik, hogy Isten legyen minden mindenben. A tanítványok Mesterük feltámadása után értették meg igazán földi, emberi életének mélységét és jelentőségét. Jézus konkrét történelmi személyisége eléggé feltűnő és szemléletes ahhoz, hogy követhető legyen; elég vonzó ahhoz, hogy személyes kapcsolatok fűződjenek hozzá; elég érthető, hogy személyes követelményeket támasszon velük szemben; elég határozott és feltétlen, hogy küldetésünket, életünket megalapozza, és az újszövetségi, kegyelmi élet egyetemes példája, normája és elve legyen. Ennélfogva Jézus Krisztus személye, élete és tanítása alkalmas arra, hogy minden ember életének értelmet adjon. Krisztus tanítványai és követői az idők végezetéig, minden helyen és 206
