Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Cabra, Pier Giordano - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A boldogság kihívása - a szerzetesség válasza
NOSZTALGIKUS ROMANTIKA-E, VAGY AZ ÚJJÁSZÜLETÉS JELE A SZERZETESEK IRÁNTI SZIMPÁTIA? Tagadhatatlan, hogy itt-ott (még papok között is) „divatba jöttek” a szerzetesek. Tetszik a szerzetesruha, vonzóak a szerzetesi eszmények. Amikor azonban ezek életre váltásáról van szó, meghökkennek: Valóban ilyen nagy „az emberség ára”? Az eddig magános „civil” életre kényszerült férfi és női szerzetesek közül is sokan szinte beleremegnek, mikor angyala által Isten ma ezt üzeni nekik: „(me, nyitott ajtót tárok eléd”. (Jel 3,8) Folytathatod a negyven évvel ezelőtt számodra lehetetlenné vált szerzetesközösségi életet. Még a legjobbakban is felmerül az angyali üdvözletkor Máriában megfogalmazódott kérdés: „Hogyan lehetséges ez?” - ügy gondoljuk, a ritkább esetek közé tartozik a pusztán divatból, nosztalgiából, romantikából vonzódok jelentkezése. Igen sokan lehetnek viszont olyanok, akik hiányos ismerettel rendelkeznek a szerzetes életről, annak (hitünk szerint) nélkülözhetetlen jelenlétéről a világban, még közelebbről Jézus Krisztus köztünk és bennünk élő testében, az egyházban. Nem dekorációként, és még csak nem is úgy, hogy már itt a földön diadalmenetben vonuljanak végig az élet útjain, hanem az egyház különleges szent jeleként. Az „íme, az ember” (Jn 19,5) egyedül üdvözítő étoszát életté váltva, és örömmel téve tanúságot arról, hogy amit Jézus Krisztus megélt és egyházának átadott, az mind megélhető és átajándékozható - ma is! SZENT BERNÁT AZ ELVESZETT, DE A SZERZETESÉLETBEN MEGTALÁLT PARADICSOMKERTRŐL, A PARADISUS CLAUSTRALIS-RÓL A monostor valóban Paradicsomkert, a fegyelmezettség királyi várfala védi, benne a legdrágább gyümölcsök dús termőföldjével. Fenséges élmény, ha egy felfogású, egybedobbanó szívű emberek lakhatnak együtt (Zsolt 67,7); valóban jó és boldogító így élni egy fedél alatt (Zsolt 132,1). Egyik bűneit siratja, másik Istent dicsérve örvendezik, ez itt mindenkinek szolgál, az tanít, emez imádkozik, amaz olvasgatva elmélkedik (és így tovább)... Van olyan, aki a cselekvő életben szorgoskodik, de olyan is, aki a szemlélődésben találja meg békességét. Azt mondhatnád: Ez Isten tábora! (Tér 32,2) Mily félelmetes ez a hely; nem más ez, mint az Isten háza és a mennyország kapuja. (Tér 28,17) És most, hívő lélek, mit kell szívedre venned? Vizsgáld csak, vedd sorra a Seregek Urának házában élők erényeit (erőforrásait), és töltsd meg jól ezekből útitarisznyádat, hogy legyen miből s hogyan élned. Hogy aki eddig a halál árnyékának országában laktál, költözz át az örök Elet és Igazság országába. (De diversis 42)... Most már csak az van hátra, hogy az állhatatosságra törekedj. Mert csak így lesz tökéletes az életed, így lesz tanúságtevés az örökkévalóságról. A szerzetes életünkben (konverziónkban) való megmaradás ugyanis az isteni örökkévalóság képe. Hogy ti. úgy legyünk ebben a világban, mint Ő, az itteni lehetőségeink szerint őt megjelenítve. Az örök Bölcsesség azt mondja: Az ostoba folyton változik, mint a hold, a bölcs azonban ugyanaz marad, mint a nap. (Sir 27,12) Ez tehát az Út, kedveseim, ezen járjatok. Mert csak erényről erényre haladva lehet meglátni Istent a Sionon. (Zsolt 83,8) Az Ő dicsőségének színelátására vezessen el minket a Seregek (minden erőforrások) Ura és a Dicsőség Királya, aki Utunk, Igazságunk és Életünk, a mi Urunk, Jézus Krisztus. (De diversis 91) Pier Giordano Cabra A BOLDOGSÁG KIHÍVÁSA-A SZERZETESSÉG VÁLASZA Nem könnyű dolog témánkról bizonyos feszélyezettség nélkül beszélni. Nehéz felfogni, mi a boldogság. Témánk könnyen keltheti azt a benyomást, hogy a korunkra annyira jellemző narcizmus egyik válfajaként a kereszténység misztériumának és az Egyház küldetésének a perifériáján mozog. Az az érzés támadhat bennünk, hogy átsiklunk a hitet és a szerzetességet fenyegető problémák fölött. 12
