Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)

1990 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bíró László - Brückner Ákos - Szegedi László - Tomka Ferenc: Teológiai-lelkipásztori napok - a remény jegyében

leg), a felebarát krisztusi szolgálata és természetesen a tanulás, ami azonban nem pótolhatja a másik kettőt.

— A felkészítésnek azzal kell kezdődnie, hogy

— a pap igyekezzék többet imádkozni, elmélkedni a Szentírás és az egyház Szentlé- lekről szóló tanításairól (vő. Dominus et vivificantem),

— s ha krisztusi közösséget csak közösségben élő ember tud létrehozni, akkor a legtermészetesebb készület volna, hogy amint az apostolok közösségben készültek a Szentlélek befogadására, így tennének a lelkipásztorok és katekéták is.

— A bérmálkozókat az OICA szerint közösségben kell felkészíteni. Ez gyakorlatban 10—15 fős csoportokban tud kialakulni. (Vagyis pl. 100 fős bérmálási felkészülési csoportokban egy lényeges eleme — a közösség megtapasztalása — megy veszendőbe!) Ha megfelelő világiakat bízunk meg ilyen kisebb, bérmálkozásra készülő csoportok vezetésével, ez számukra is a legjobb iskola lesz; s így közösség tud formálódni, amely fokozatosan megnyílik a Lélek vezetésére.

— Mindenképp szerencsés, ha érettebb korban levő fiatalokat viszünk bérmáláshoz. (Lehetőleg 12—14—16 év felettieket).

c) A házasság — A munkacsoportok reménykedve tekintenek a házasságra készülőkre, akik különösen is nyitottak a közösségre, hisz ők maguk is egy új közösséget kívánnak létrehozni. Itt találkozik a fiatalok természetes igénye Isten tervével, amely azáltal bontakozik ki, hogy a lelkipásztor segíti őket a misztérium megvalósulásában. Ennek állomásai:

Távolabbi előkészület: Mind a szülőknek, mind a lelkipásztoroknak feladata felébreszteni és kibontakoztatni a családi erényeket (áldozatkészség, megbocsátás, a közösség öröme stb.). Míg a szülők ezt példájukkal és szavaikkal érik el, addig a hitoktató egyrészt a gyermekközösségek formálásával, másrészt a hittanórák légkörével és nevelési célkitűzéseivel valósítja meg.

Közelebbi felkészítés: Az ifjú korban, amikor a fiatalokban fokozattabban jelenik meg a közösségi igény és a másik nem iránti érdeklődés, a keresztény alapközösségek, valamint a lelkipásztorok által szervezett találkozók tovább segítik őket mind az egyházi közösségbe való beépülésre, mind a keresztény családi életre. Különösen is legyünk tekintettel azokra a fiatalokra, akik vallási nevelés nélkül nőttek fel. Hívjuk meg őket is közösségeinkbe, találkozóinkra. E munka közben vegyük igénybe a tömegtájékoztatás eszközeit is.

Közvetlen felkészítés: Az eljegyzéssel kezdődik, és különböző formái vannak (jegyes-kurzus, személyes beszélgetés stb.). Ebben a munkában — lehetőség szerint — legyenek segítségünkre példamutatóan élő többgyermekes családok, házasközösségek, rajtuk keresztül a fiatalok könnyebben bekapcsolódhatnak az egyház liturgikus életébe. A jegyesekkel való foglalkozás ne csupán előírások teljesítését, hanem hitre és az egyház élő közösségébe való elvezetést jelentse.

Házasságkötés: A liturgia előkészítésénél legyünk tekintettel annak közösségformáló jellegére (jegyespár és tanúk elhelyezése, az ünneplők bevonása a liturgiába stb.)

Fiatal házasok. Házasságkötés után folytatódjék a megkezdett közös munka, például családi katekézissel, családi csoportok létesítésével... Akisgyermekes családok kapjanak helyet az istentiszteleten. A karitatív munka is hozzásegít közösségeink formálásához.

További konkrét javaslatok:

— időnként rendezzük meg a fiatal családok miséjét

— kerek évfordulókon (5,10... év) ünnepeljen együtt a jubiláns házaspárokkal az egyházközség

— az egyház közösségéhez kapcsolódó faktorrá válhat, ha a plébánia „használja” egy-egy család karizmáját, szakmai tudását

156