Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Tomka Miklós: Útkeresés - Gondolatok a magyar katolicizmus néhány sajátosságáról
fő témánk a pápa jövetele... Nem azzal kellene inkább foglalkoznunk, hogy mit mond ma Krisztus nekünk, a szocializmusban lezüllött magyaroknak? Van-e mondanivalója? Jó hír-e az Evangélium? Vagy csak tisztes, ódon hagyomány? Megráz-e? Megváltoztat-e? Éltet-e? Kereszténységünk iszonytatóan túlszakralizált — és individuális. A korproblémák hidegen hagyják. Nemzeti dolgainkat kikerüli. Még erkölcsi téren is néma marad. Család, női munka, gyermeknevelés, lakásproblémák, hajsza a jövedelemért, szexuális szabadosság, munkaerkölcs, közéleti érdektelenség, önzés — megannyi sorskérdés, amivel, jó esetben, individuális szinten fogalmazunk. Többnyire úgy sem. Eszünkbe sem jut, hogy Krisztus nem egyéneket váltott meg, mégcsak nem is a társadalmat, hanem a világot. Eszünkbe sem jut, hogy küldetésünk nem elszigetelt egyénekhez szólít, hanem a társadatom közösségivé tételét követeli és a jelen és a jövő világért való felelősséget is tartalmazza. S mivel mindez nem jut eszünkbe, a természet, az ökológia, a béke, az igazság, a kisebbségek és a szegények melletti kiállás helyett életünket tantételek ismétlése, szent cselekvések sorozata, templomok építése tölti ki, arra sem gondolva, hogy „nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram. Csak az, aki..." S ide behelyettesíthetjük mindazt, amivel szemben vakok, érzéketlenek, némák vagyunk. Lehet, hogy a szekularizáció is felelős. Biztos, hogy a kommunista politika is megtette a magáét. De nem tagadhatjuk, magunk is bűnösek vagyunk abban, hogy nem vagyunk jobban jelen a közéletben, a politikában, a kultúrában. Olykor már úgy tűnik, mintha a magyar katolikus egyház első, fő vagy egyedüli célkitűzése az lenne, hogy önmagát fenntartsa és erősítse, nem pedig az, hogy Isten országát hirdesse, hogy jel legyen, hogy a világot szolgálja. A keresztény köldöknézés minden szinten megtalálható. Jó katolikusnak mondjuk, aki 3 gyermeket nevel, nem lop, nem csalja meg a feleségét, és még templomba is eljár... Már a tanításban köldöknéző kereszténységet közvetítünk. Ha szeretetről beszélünk, az nem egyszer általánosságokban vész el. Talán végig sem gondoljuk, hogyan kell szeretni a szomszédot, munkatársat. Fel sem merül, hogy az egyházközség tagjai közötti ismerkedés, kapcsolat, segítés ösztönzése eminens papi feladat, hogy az elsőáldozást, bérmálást követő lemorzsolódási veszélyt csak kölcsönös felelősségvállalással és élő közösségekkel lehet csökkenteni. Az egyházközségek önmenedzselő intézmények — mindennek előtt a szakrális szférában. A családi élet, a munka, a szórakozás, az anyagi és lelki kényszerhelyzetek olyan dolgok, amivel, amolyan ügyeletes orvos módjára, legfeljebb a pap foglalkozik, de amiben az egyházközség nem érzi illetékesnek magát. Persze, többnyire az egyházközség nem is élő, még kevésbé autonóm képződmény. Dehát azért nem élő, s azért nem öntevékeny, mert félreérti kereszténységét... A köldöknézésnek számos súlyos következménye van. Szentesíti a világnak két félre bomlását: egy olyanra, amelyben a kereszténység illetékes és egy olyanra, amiben nem. Hozzájárul a hazai katolicizmus kulturális lemaradásához. Jelentős mértékben felelős azért, hogy a kereszténység, vallás, egyház Magyarországon ilyen fokon jelentőségét veszítette. S végül még a kisebbségi helyzetnek is társ-okozója. A végső szó kimondása a köldöknézés és a provincializmus kérdésében nem a mi dolgunk. Azt Jézus már kimondta. „Ha a só elveszti ízét, mivel ízesítjük meg? Sem földnek, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek füle van a hallásra, hallja meg." (Lk 14,34—35.) III. Klerikalizmus „A felszentelt pásztorok pedig ismerjék el és ösztönözzék a világi hívek méltóságát és felelősségét az egyházban. Szívesen használják fel okos tanácsukat, bizalommal bízzanak rájuk az egyház szolgálatára irányuló feladatokat, a cselekvésben adjanak nekik szabadságot és teret, sőt bátorítsák őket, hogy saját kezdeményezésből is cselekedjenek.” (Lumen gentium 37. — Saját fordítás.) Továbbá: ,A világi hívők részesei Krisztus 147