Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Blanckenstein Miklós - Brückner Ákos Előd - Tomka Ferenc: Lelkipásztori tervezés - koordinált lelkipásztorkodás
családos, felnőtt- stb. közösség a plébánián, amelyek befogadják a szentséget kérőket, azt felvevőket (s a gyermekek szentségei esetében a szülőket).- A zsinat óta az egyház a közösséget minden lelkipásztori munka alapjának és előfeltételének tartja. „A lelkipásztori szolgálat nem szorítkozhat csak arra, hogy a hívekkel egyenként törődjék, hanem ki kell terjednie arra is, hogy kialakítsa a valódi keresztény közösséget” - írja a papi szolgálatról és életről szóló zsinati dokumentum (6. pont, vö. Ordo Initiationis Christianae Adultorum, Ált. Káték. Direktorium 35,93; Ev.Nuntiandi 21,41,76 stb.) Ha tehát egy plébánián nincsenek élő közösségek, ha nem élő a plébániai eucharisztikus közösség, úgy ott első feladat a helyzet megváltoztatása. Mert közösségek híján levegőben lóg, „hiábavalóvá válik” a hitoktatás is (vö. Cat.Trad. 43,56-57; Dir.Cat.Gen. 35, 129. stb.) és a szentségi katekézis is. (A szentségek lényegi célja, bekapcsolni vagy mélyebben bekapcsolni a szenséget felvevőt az egyházi közösségbe!)-A közösség kialakításával kapcsolatban nyilvánvalóvá vált, hogy ez összetett folyamat, a kérdéssel többnapos találkozón kellene foglalkoznunk. Eszközei közt mindenképp első helyen van a pap személye: testvéri, munkatársi - nem paternalista - magatartása. (A pap közösségi magatartásának jelei például a közösségi légkörű liturgia, a pap kapcsolata a lelkipásztori munkatársakkal, illetve egyáltalán a lelkipásztori feladatok megosztása.)- A közösség nevelésével megfogalmazódott a követelmény, hogy neveljük tagjaikat küldetéstudatra; hogy ennek következtében ne záruljanak be, s legyenek képesek új tagokat befogadni maguk közé. B) Keresztségi, bérmálási, házassági lelkipásztorkodás (A résztvevők három munkacsoportban három szentséggel foglalkoztak.) Kiinduló megállapítások: 1) A lelkipásztorok egyénisége, adottságai és körülményei különbözőek, tehát nem tudja mindenki ugyanazt csinálni. De mindannyiunknak haladnunk kell előre abban a vonatkozásban, hogy a szentségek valóban Krisztussal és egyházával való egyesülés szentségei legyenek: megfelelően a krisztusi elveknek és korunk egyházi útmutatásainak-előírásainak. 2. Nem szeretnénk a szentségkiszolgáltatás feltételeinek végeláthatatlan vitájába keveredni, hanem misztagonikus távlatba akarjuk állítani a szentségi pasztorációt. Azaz a szentségi felkészítés sem célozhat alacsonyabbra, mint hogy Krisztussal és egyházával való mélyebb kapcsolatra próbálja elvezetni a szentséget kérőt; a szentség vétele utáni lelkipásztori gondozásnak ugyancsak ezen az úton kell tovább vezetnie. a) A keresztség -1. A gyermek-keresztség Keresztségi lelkipásztorkodásunknak is feltétele a keresztény közösség kialakítása- elmély ítése, illetve a keresztelendő gyermek szüleinek kapcsolatba hozása az egyházi közösséggel. A keresztségi felkészítés a jó jegyesoktatással kezdődik, illetve eszköze a szülőkkel való kapcsolat a házasságkötés után.- A keresztségi felkészítés maga is adjon közösségi élményt:- a felkészítés is történjék közösségben;- vegyenek részt rajta érett keresztény szülők, s tegyenek tanúságot a keresztény életről;- hívjuk meg a keresztelendők szüleit a keresztény közösségbe (eucharisztikus közösségbe stb.).- A keresztségre való jelentkezéskor meleg hangon, de világosan tisztázzuk, hogy a gyermek-, illetve csecsemőkeresztelés feltétele:- a gyermek vallásos nevelésének vállalása,- a gyermeknek a keresztény közösségbe való bekapcsolása. (Természetesen ez csak akkor feltételezhető reálisan, ha legalább az egyik szülő élő kapcsolatban áll a keresztény közösséggel.) 117
