Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 2. szám - KÖRKÉP - Horányi Özséb: Hatékony jelenlét. Meditáció főként a tömegkommunikációról
keresztény egyházakhoz való közeledésben, a velük való kapcsolatkeresésben. (Persze másként is feltehető ez a kérdés, semmivel sem kevésbé ártatlanul: vajon azonosítja-e magát az egyház az intézményesített, formalizált szervezettel vagy nem?) Egy tömegkommunikációs stratégiára beláthatatlanul számos következménye van annak, melyik nézet válik egyrészt hitelessé, másrészt pedig mindenki által elfogadottá: nem egyébről van szó, minthogy együtt vagy külön-külön, s ha együtt, hogyan, ha meg külön-külön, akkor azt hogyan. Végül meggyőződésem, hogy van legalább egy olyan pont, amely gyökeresen különbözik bármilyen más társadalmi szervezet által kommunikálandó tartalmaktól, s ez maga a hit. Azé a személyes, és napról napra megújítandó elkötelezettségé, amely nélkül nyilvánvalóan nincs kereszténység. Lehet-e és ha igen, hogyan lehet ez kommunikációs tartalommá? - A kommunikáció szempontjából a hit két sajátosságát látom fontosnak: egyrészt azt, hogy van alanya, másrészt pedig azt, hogy gesztus jellegű: a hit valakinek a gesztusa. Emiatt nem hiszek abban, hogy lehet más kommunikációs cél, mint a személynek segítése, hogy eljusson e gesztusig. És nem hiszem, hogy ehhez a tömegkommunikáció kínálja a legalkalmasabb kommunikációs formát. A döntő, és újra meg újra megteendő utolsó lépés előtti lépéseknek a megtételéhez talán hatékonyabban képesek hozzájárulni olyan kommunikációs formák, amelyek a személyességnek a tömegkommunikációban elérhető mértékénél többet tudnak kínálni. Kérdés akkor, hogy jelen kell-e lennie a kereszténységnek, illetőleg az egyháznak a tömegkommunikációban, ha a tömegkommunikáció az egyik legfontosabb szempontból nem látszik igazán megfelelő formának. - Tény, hogy valamiként jelen van szerte a világon és Magyarországon is: más kiindulópont nem lehet. Ha viszont egyébként jelen van, akkor a nem hatékony jelenlét végül is azt jelenti a tömegkommunikáció „nyelvén”, hogy a kereszténység nincs jelen a világban, s így az egyház sem; hogy nem része a világnak. Ez pedig nyilvánvalóan nem lehet cél. (6) Ha jól látom, az előző kérdések (és megszámlálhatatlan továbbiak, amelyek ugyancsak szóba kerülhettek volna) Magyarországon még meg sem fogalmazódtak. Miért is tették volna fel őket - így a gyakori nézet. Való igaz: gyakorlati, társadalomszervezési konzekvenciája csak kevés válasznak lehetett volna. Mindazonáltal egyáltalán nem biztos, hogy jól van így. De az is biztos, hogy kevés csak meditálni. A magyar tömegkommunikáció-kutatás eredményeinek sajátos szempontú másodelemzése, a nemzetközi tapasztalatok feldolgozása, a mai magyar társadalom folyamatos vizsgálata - mind-mind elvégzendő feladatok, ha a kereszténység hatékony jelenlétét kívánjuk a magyar társadalomban s úgy látjuk, hogy e jelenlétet a tömegkommunikáción keresztül is seg íteni kell. Horányi özséb A TEOLÓGIA folyóirat munkatársai a katolikus egyház tanításának keretein belül saját felfogásukat, nézeteiket fejtik ki, saját választott módszerüket alkalmazzák. A közös hit egysége folyóiratunk számaiban a legitim sokszínűség harmóniájában kerül az Olvasó elé. 97
