Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kamarás István: Hitélet és közélet
lépnek ki a porondra. Ilyenek is vannak, és másmilyenek is. Hogy kikből mennyien és hogy mik a fő tendenciák, ezt majd szakszerű kutatásoknak kell kideríteni. Most - egy hasonlattal élve - csak átrepülünk a felderítendő terep felett. KEZDEMÉNYEZÉSEK. A társadalomért érzett felelősség és a közügyekben való részvétel ugyan csak a keresztények kisebbségére jellemző magatartás és gyakorlat, megvalósulási formái azonban már reménytkeltően sokfélék. Különféle szinteken és színtereken megkezdődött a beállítódások befolyásolása: ösztönzés társadalmiságra, közéletiségre, a bennünk lévő homo politicus életre delejezése. Első példám egy hittan házifeladat egyháztörténetet tanuló hetedikeseknek, akik éppen a kereszténység első évszázadaival foglalkoznak: Mit tehetek én ma a keresztény közösségben? A Regnum Marianum mozgalom Galamb címet viselő tájékoztatója 2. számában olvasható az ifjúsági réteg 1988/89-es munkaterve, ebben a következő mondatok és félmondatok szerepelnek: „A csoportintimitás megőrzésével kilépni a szellemi és fizikai elzártságból”, „öntevékeny életmódra s cselekvésmódra lehetőséget felcsillantó társadalmi és gazdasági változások”, „Igen érdekes lenne az egy szakmában dolgozók vagy tanulók munkacsoportja, akik tevékenységüket ill. a hivatásukat az evangelizálás szempontjából vizsgálnák felül, mert a világiak hivatása a világ megszentelése. Ma már nem csak álom az egyesületi tevékenység.” Az Örökimádás-temp- lomhoz tartozó kisközösségek nyári táborában neves politológus tart előadást aktuális politikai kérdésekről, budapesti kisközösségek klubjában pedig a Magyar Demokrata Fórum képviselője ad tájékoztatást. A pécsi kertvárosi templomban a szilveszteri hálaadás alkalmából a káplán a teológiai és a politológiai szempontokat ötvözve teszi mérlegre az elmúlt évet, egyszerre érvényesítve a kisebb (a plébánia) és a nagyobb (a nemzet) közösség szempontjait, és még arra is akad gondja, hogy a plébániai művelődési program keretében a Liget és a Hitel folyóiratokat ajánlja híveinek horizontjuk tágítására. Az egyházon belüli közéleti tevékenység egyfelől jó felkészülési lehetőség a másféle fórumokra és porondokra való kilépésre, másfelől a nemzet és a társadalom gazdagítása vallási közösségek (mint „hiteles helyek”) létrehozásával és fejlesztésével. A „Vigilia: Hogyan lehet egyházközségből közösség” c. sorozata2 és a Kultúra és Közösségben megjelent Vallás és helyi társadalom c. tanulmányom3 egy sor példát szolgáltat arra, miként lesznek vallásos emberek fogyasztókból aktivisták Szombathelyen, Pestlőrincen, Gyálon és Füzéren. Mindeközben az egyházközségek „aktivistái” településük tudatosabb polgáraivá is válnak, akik egyszerre építik a vallási közösséget és a helyi társadalmat. A helyi társadalom és az egyház együttes építésének (majdnem azt írtam: összeépítésének, hiszen ilyesmi is történik, méghozzá a legpozitívabb értelemben!) legszebb példája Sólya Miklós emberszelidítő és közösségépítő tevékenysége, amelyről a Teológia Évkönyv számomra legizgalmasabb írásában olvashatunk, amely az egyik legsúlyosabb nemzeti probléma - a cigányok emancipálása - modellként szolgáló helyi megoldásáról számol be. A kállói katolikus népfőiskola megrendezése egyszerre háromféle közéleti akcióra is példa: az egyházi közösség építésére, a helyi közélet élénkítésére, valamint az egyházi és világi intézmények4 (a helyi és a szomszédos plébániák, a Hazafias Népfront, az Országos Közművelődési Központ és a Magyar Népfőiskola Társaság) együttműködésére. A Bokor mozgalom néhány akcióján kívül ma még nagyon ritka az egyházi vezetést befolyásolni kívánó civil kezdeményezés. Igen ritka például a pap képviselők „megkeresése”, az egységet gazdagító másságok nyilvánosságra jutó kifejeződése. Márpedig ilyenek nélkül nem remélhető az egyházmegyei zsinatok eredményessége sem. Az egyházon belüli közélet - beleértve a különböző vallási mozgalmak és irányzatok dialógusát is - hiánya és a hívők „közéletundora” összefügg. A művelődés, a szociálpolitika, a gazdaság és a szórakozás „porondjain” megjelenő keresztény személyiségek, közösségek, szervezetek és intézmények ma még rendkívüli események, de már előfordulnak. Elsősorban a lelki egészségügy íerületén. Elég csak az egyházi kezdeményezésű, de a „világ” felé nyitott, pszichohigiénés segítő szolgáltatásokra, a szamaritánusok egyesületére, a megvalósulás küszöbén álló 78
