Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Frenkl Róbert: Ifjúság, egészség és kereszténység
nevezzük edzettségnek. Az edzettség tehát a szervezet pszichofiziológiai harmóniája, amely a magas szintű teljesítőképesség alapja. A sport minden életkorban nemcsak a testi egészséget erősíti, hanem a lelki egészségnek, szakkifejezéssel a mentális higiénének is fejlesztője. Túlzásnak tűnik, ha úgy fogalmazunk, hogy a sport hatásában elsődlegesek a humán lényre, a homo sapiensre ható effektusok, és ha megfelelő a tevékenység, akkor másodlagosak, evidenciaszinten érvényesülnek a szomatikus hatások. Természetesen nem állítjuk szembe a sport biológiai és pszichikai hatásait, hanem azt szeretnénk kiemelni, hogy a sport a teljes embert, a bioszociális lényt érinti. A sport elsősorban az ifjúságé. Serdülőkorban különösen szemléletes a sport szükségessége. A növekedés, érés nagy biológiai folyamatai rendszeres testedzés nélkül nem optimálisak. Azaz gyermekeink elmaradnak örökletes lehetőségeiktől. Ezért is hangsúlyos az ifjak testkultúrája, mert a szellemi tanulás terén elkövetett mulasztások később valamennyire pótolhatók, de a növekedés, érés befejezte után a biológiai lehetőségek már behatároltak. A sport pedagógiai-pszichológiai hatásai azok, amelyek teljessé teszik a képet. A fiatalok számára életkoruknak megfelelően releváns a sportban kapott visszajelzés. Amennyire elhárítják a szülői vagy pedagógusi véleményt, annyira elfogadják a sport révén kapott impulzusokat. Itt nincs mellébeszélés. Az ifjú ember szembesül a teljesítményével, ő fut lassabban vagy gyorsabban, mint a társa, ő talál a kapuba vagy rúgja mellé a labdát stb. A sportban átéli mindazokat a helyzeteket, amelyek az életben is várnak rá. Sikert és kudarcot, a közösség erejét, az egyedüllét, a magáramaradottság gondját. És talán a legfontosabbat: a tehervállalást, terheléstűrést. A sportközösségben óhatatlanul adódó konfliktusok kapcsán felkészülhet a konfliktusok kezelésére, megoldására. Amikor az Egészségmegőrző Program létrejöttét indokló betegségcsoportok, a mögöttük meghúzódó társadalmi méretű gondok - alkoholizmus, öngyilkosságok nagy száma, balesetek, válások nagy száma és talán legjellemzőbben aggasztó népesedési adataink - okait keressük, akkor az előbbiekben, más összefüggésben említett tényezőkhöz jutunk. Nevezetesen, ijesztően alacsony lakosságunk terheléstűrése, siker- és kudarctoleranciája, konfliktuskezelő, -megoldó képessége. Túlzott leegyszerűsítés lenne azt állítani, hogy minden említett gond közvetlen összefüggésbe hozható ezekkel a faktorokkal, ebből adódóan a talajvesztéssel, bizonytalansággal, sodródással, máról holnapra éléssel..., de az bizonyos, hogy legalább közvetve ezek alakítják ilyen kedvezőtlenné a képet. Az is bizonyos, hogy gyökeres változás csak hosszabb távon érhető el. Ezért is hangsúlyozott, hogy az Egészségmegőrző Program távlati program, amelyben a mai teendők rendkívül lényegesek. Legkevesebb húsz év hátrányba kerültünk a feladatokat tekintve. Észre kell vennünk, hogy egyelőre - sok ok miatt - az egészség érdekében hozott, a további romlás megelőzését célzó intézkedések hatása egyelőre még gyengébb, mint a kedvezőtlen trend, többek között a mozgásszegény életmód. Azaz az inaktív életmód, amely az urbanizációs robbanással függ össze, erősebb, mint az aktivizálást célzó erőfeszítések. Civilizációnk jellemzően Janus-arcú. Áldásainak sok mindent köszönhetünk. Jobb életkörülményeket, fehérjedúsabb táplálkozást, kényelmesebb életet, fejlettebb egészségügyi ellátást. Ezeknek köszönhetően emelkedett az átlagéletkor. Jelentős eredmény a korszerű anya- és csecsemővédelem. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a korábbi természetes szelekciót felváltotta a mesterséges szelekció, azok a gyermekek is megmaradnak, akik korábban nem lettek volna életképesek. Itt jelentkezik a humán gond. Hiszen a megmentett, a meghosszabbított élet csak akkor igazi adomány, ha egészséges élet, nem betegségekkel való kényszerű együttélés, mely teher egyénnek és társadalomnak. Ahhoz, hogy a civilizáció, urbanizáció révén adott jobb életkörülmények valóban az élet minőségét is javítsák, emberhez méltó életmódkultúra kell. Egészségkultúra, lelki kultúra, életmódkultúra, testkultúra összetartozó, egymást feltételező, kiegészítő, átfedő fogalmak. 57
