Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - KÖRKÉP - Tomka Ferenc: Szekták-New Age-ifjúság-egyház
erről tart elméleti előadást, de nemcsak hogy nem mutatja meg tanítványainak, hogyan kell úszni, hanem esetleg már maga is alig emlékszik az úszás örömére, s így csak közepes unottsággal tud beszélni arról. Ezért nem csodálkozhatunk, hogy ahhoz az úszómesterhez szívesebben fognak menni úszni tanulni, aki - ugyan közelítőleg nem ismeri úgy az úszás módszerét, elméletét, mint az előző, de - lelkesedik az úszásért, s nem csupán örömmel beszél arról, hanem meg is hívja tanítványait, hogy vele együtt lépjenek vízbe. (FEECA konferencia, 1988. X. 14. Strasbourg.) IV. A SZEKTÁKKAL VALÓ KAPCSOLATOKRÓL Milyen legyen a szekták iránti magatartásunk? Erre a kérdésre nem lehet egységes választ adni, meri maguk a szekták is nagyon különbözőek. Bizonyos, hogy ami a szektáknak a katolikus hívekkel való kapcsolatát illeti, nem lehetünk naivak. „Alaposan megvizsgáltuk a szekták működését, s elmondhatjuk - írja a dokumentum -, hogy közülük egyeseknek beállítottsága és módszerei bomlasztóan hatnak az egyénre, családra, társadalomra, s hogy irányelveik messze távol állnak Krisztus és az egyház tanításától... Egyes országokban pedig ideológiai, politikai, gazdasági érdekek állnak mögöttük...” (4) A hívőknek, különösen a fiataloknak figyelmét fel kell erre hívni. Ami a szektákkal való dialógust illeti, erre általában elméleti, illetve „magas” szinten sincs mód, az ő részükről való teljes elzárkózás, illetve magabiztosság (párbeszédképtelenség) miatt. Ami a hívekkel való kapcsolatukat illeti, óvatosnak kell lenni, mert gyakran nincs meg a kölcsönös őszinteség: Magyarországon is ismerős módszer, hogy szektás fiatalok először hangversenyre vagy „ökumenikus imára” hívják meg gyanútlan keresztény ismerőseiket, majd a kezdeti dialogikus hangvétel után - mikor mélyebb kapcsolatot sikerült kialakítaniuk -, megkísérlik szembefordítani őket egyházukkal, esetleg korábbi ismerőseikkel, családjukkal. Az is megtörtént, hogy szektás énekkarok katolikus templomi előadásra hívatták meg magukat, s így tettek szert „baráti kapcsolatokra” katolikus fiatalokkal, akiket aztán a vázolt módon próbáltak közösségük számára meghódítani. Mindez azonban nem akadályozhat meg minket abban - vallja a római dokumentum hogy ne próbáljuk megérteni őket (tiszteletben tartva az emberi szabadságot és a vallásszabadságot), s hogy ne nyújtsuk feléjük a keresztény szeretet segítő kezét. - Nem egy esetben történt meg Magyarországon is, hogy a szektába keveredett katolikus fiatal néhány év múlva kiábrándult abból... S ekkor a korábbi katolikus közösség részéről mindvégig tapasztalt szeretet tette lehetővé számára, hogy visszatérjen az egyházba. összefoglalva tehát: A szekták hibáit látva nem elégedhetünk meg azzal, hogy elítéljük őket, hogy küzdünk ellenük... Terjedésük kihívásának sokkal inkább saját megújulásunkra, a nagyobb lelkipásztori hatékonyságra kell indítást adnia (4). Irodalom Baadte G., Rauscher A. (Hg): Neue Religiosität und säkulare Kultur, Graz 1988 - Bergeron R.: Zu einer theologischen Interpretation der neuen Religionen, in: Concilium 1983. 75-81. -Bürkle H.: Die neuen Religionen, in: Stimmen der Zeit 1986. 327-338. - Cserháti J.: A New-Age világmozgalom, in: Vigília 1988. 2-7. - Capra F.: Wendezeit, Bern-München-Wien 1983. - Ferguson M.: Die sanfte Verschwörung, München 1982. - Kehl M.: New Age oder Neuer Bund? Mainz 1988. - Lehmann K.: Die Kirche vor der neuen Religiosität, in: Communio 1980. 305. — Sudbrack J.: Die vergessene Mystik und die Herausforderung des Christentums durch New-Age, Würtzburg 1988-Szekták és új vallási mozgalmak. Kihívás a lelkipásztorkodás számára. (Római dokumentum) Osservatore Romano (német kiadás) 1986. VI. 13. - Toriser J.: Esoterik und Seelsorge, in: Diakonia 1987.265-269. 46
