Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: A tanúságtevő egyház és az ifjúság
figyelmeztet, hogy az ifjúság már önmagában is gazdagság, olyan érték, amiért mindegyikük felelős: „Gazdagságtok alapja és forrása az, hogy Isten benneteket képére és hasonlatosságára teremtett..., azért ez az ember Isten nélkül nem tudja megérteni, még inkább igazán megvalósítani önmagát.” A világ ifjúságához írt apostoli levele (V. Ifj.) a Nemzetközi Ifjúsági Év alkalmából, 1985. Virágvasárnapján (4. p.).«- A korábbi értéknek, mint az emberiség örökségének az átvétele és az új kutatása szorosan összefügg. Ám ma a múltba nézés és a jövőbe tekintés egyensúlya megbomlott. Sokáig a társadalom, de az egyház is csak a múlt értékeire figyelt. A folytonos visszatekintés pedig az öregedés jele. Ma viszont gyakran a jövőbe tekintést túlozzuk el. A jelenből a jövőbe menekülünk, mintha az ember formálta jövő mindent megoldana. Különösen a fiatalok közül sokan nem tudják vagy nem is akarják átélni a jelent. Helyzetük arra készteti őket, hogy egyre gyorsabban és többet tanuljanak és erőteljesen törjenek előre, mert csak így lehetnek olyan konkurenciaképesek, hogy szerencsésen túléljék a jelent. Aki ezt a tempót nem bírja, az lemarad, testileg-lelkileg életképtelenné válik.- A múlt és jövő közti hasadásra először a Római Klub hívta fel a figyelmet. Den- nies Meadows 15 évvel ezelőtt tette közzé „A fejlődés korlátái” című művét, melyben rámutat a mindenáron való haladás veszélyeire és a „nulla-növekedést” ajánlja. Hazánkban is az Emberjogok Konferenciáján (1988. szept. 5.) a jelen állapot értékelésére és a környezet megőrzésére biztatta a fiatalokat. Ilyen célt szolgálnak azok az egyre szaporodó humanitárius célú koncertek, sportesemények, ahol a fiatalok maguk is követhetik sztárjaik példáját. - Egyidejűleg felbukkan a „megszépítő visszatekintés” romantikája - ez a másik módja a jelenről való megfeledke- zésnek. Az egyházon belül is sokáig dívott a múltba tekintés, amitől a fiatalok idegenkednek. Az egyház feladata, hogy az adott rend megőrzésével alapozza meg a jövőjét. János pápa „aggiornamentója” - amit az „Egyház a mai világban” kezdetű zsinati rendelkezés fejt ki részletesen - emlékeztet arra, hogy a teremtő Isten, a mi időnkben szemlélve: a múlt Istene azonos a jövő Istenével. Csak Isten a biztos Jövő, és a Benne való hit teheti a jelent is elviselhetővé. „Egyedül Isten minden érték végső alapja. Ő ad emberlétünknek végérvényes értelmet, mert egyedül Isten a Jó, Ő a Szeretet. Az ilyen érték felőli kérdezés lehet az ifjúság különleges gazdagságának egyik része” (V. Ifj. 6.). Ám ezeket az elvi alapokat a köznapi valóságra kell lebontanunk. MILYENEK IS EZEK A MAI FIATALOK?- A nagy átlag - bizonyos ellenállás után - átveszi a környezet kínálta lehetőségeket. Sokan a külsőségekben akarnak megfelelni a mának, öltözködésben és a szórakozásban alkalmazkodnak a divathoz. Mások agresszióval, meghökkentő viselkedésükkel adják tudtul jelenlétüket. Elég sokan vannak köztük olyanok, akik nélkülözik a szülői megértést, védettséget. Otthonkeresésük helyébe a tömegőrület kábulata lép. - Ismét mások csoportokba különülnek. Az igényesek szellemi vagy testkultúrában akarnak többek lenni. Intenzíven sportolnak vagy korán kezdik a nyelvtanulást - művészeti, tudományos vagy vallási kérdésekben mélyednek el. Ebből a specializált környezetből szerzik barátaikat, s így sokáig együtt maradnak. - Vannak viszont, akik azért verődnek össze, mert valami miatt kirekesztettek a társadalomból és pillanatnyi élvezetekbe, illúziókba menekülve (szex, alkohol, narkó) próbálják egymásnak elviselhetővé tenni a jelent. Mivel rendszerint nélkülöznek, már „potenciális bűnözőknek” is tekintik őket. Ifjúkori sajátosság a fennálló társadalmi vagy családi rend elleni tiltakozás, ám ha ez nagymérvű, erőszakossághoz vezet. Ők azok a „radikálisok”, akik könnyen magukkal ragadják befolyásolható, bizonytalan társaikat. 33
