Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Cascales, Josef G.: Éhezni és szomjazni kell!
ÉHEZNI ÉS SZOMJAZNI KELL! Az evangélium igazában nem könyv...nem is egy személy története, hanem Krisztus Szívének élete. „Curris bene, séd extra viam” - „jól futsz, csak nem az úton”. Szent Ágostonnak ez a mondása számunkra parancsoló felhívás, hogy magunkba nézzünk: futunk-e és az igazi úton futunk-e? Az elmúlt hetekben különböző oldalról hallottam a Cursillo-mozga- lom dicséretét. Buzgó keresztények különböző egyházi csoportokban kötelezik el magukat. A Cursillo-mozgalom nagy szava azonban az „igazi”, a „döntő”, az „alapvető” volt. Azt reméljük és azért imádkozunk, küzdünk, hogy sok Cursillo-tag megértse, mit akar a mozgalom. Szent Pál szavaival úgy fejezhetnénk ezt ki, hogy „ragyogó - átforrósító - Lélek.” Magunk között az egyházon belüli prófétai elemről beszélünk, sőt, a mozgalom tagjai szívesen beszélnek a „szeretet forradalmáról” és gyakran ismételgetik azt. Ha azt akarjuk, hogy ezek ne üres szavak legyenek, éber lélekkel kell küzdenünk azért, hogy ne csak elvileg találjuk meg a keresztény élet lényegét, hanem konkrét napon és konkrét helyen fedezzük fel azt. Bámulatos, hogy sok keresztény olvassa ugyan az evangéliumot, de törvénykönyvet csinál belőle. Az evangélium sajátos lényege azonban a szív! Jézus Krisztus az Atya Szíve, mely szívünk ajtaján kopogtat. Sokan meghamisítják életük történetét is. Az ember tulajdonképpeni élete szívének élete. Ágoston így szólít fel minket: „Térjünk vissza szívünkhöz, hogy megtaláljuk magunkat!” A Cursillo alapítói mindig hangsúlyozták, hogy mozgalmunk éhséget és szomjúságot akar kelteni a szeretet, a végtelen Szeretet, az Isten iránt. Aki éhes és szomjas, annak ez elég ösztönzés arra, hogy keressen. Most azt kell mondanunk, hogy az éhség és szomjúság emberi és keresztény vonatkozásban riasztó és sürgős szükséglet! A jólét, főleg a mi modern jólétünk oly sok altatószert tartalmaz a lélek számára, hogy sokan elszenderülnek anélkül, hogy észrevennék: lelkileg teljesen alultápláltak. Vágyakozás nélkül nincs emberhez méltó élet! Viharos vágy nélkül nincs igazi keresztény élet! „A szív szíve” az evangéliumban és a kereszténységben az irgalom. A szeretetről van szó, az izzó érdeklődéssel és önzetlen készséggel mindent összetartó szeretetről, főként azonban azokat összetartó szeretetről, akik a leginkább várnak ránk. Nem szabad megfeledkeznünk a közeli és távoli szegényekről, az anyagiakban szükséget szenvedőkről! A lélekben szenvedők egyre nagyobb számban kiáltanak „a szív szíve” után. Sok ember nagyon nélkülözi a közösség és barátság melegét. Vajon egy aktív keresztény elnézhet-e felettük? - Egyre növekszik azoknak az embereknek a száma, akik vallási kérdések irént érdeklődnek és kérdéseket tesznek fel. Bernhard Häring, a nagy erkölcsteológus a „kételkedés kegyelméről” beszél. De a kételkedés és a kérdezés csak akkor kegyelem, ha az ember megtalálja az utat és választ, még ha fáradságos és hosszú vándorlás után is. Viszont nem kegyelem a kételkedés, ha mindig jobban elbizonytalanít és homályba vezet. Olyan keresztényekre van szükség, akik maguk is vágyból élnek és küzdve vándorolnak az élet útjain, ők az igazi próféták, akik az egyetlen Prófétával, Krisztussal döntő segítséget adhatnak a világnak. Josef G. Cascales (Cursillo. Füréin „Erlebtes Evangelium”. 1989. június-július. Wien) * ❖ ❖ A Teológia 3. száma 143., 156. és 177. oldalain Yves Congar gondolatai szorosan az egyéb tartalmú cikkek mellé kerültek. A félreértésre okot adó nyomdai tévedésért az olvasók szíves elnézését kérjük. 256
