Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bogyay Mária: Együtt sérült barátainkkal
Bogyay Mária EGYÜTT SÉRÜLT BARÁTAINKKAL 1989. február 3-4. napja felejthetetlen élmény marad számunkra: mint a meghívott kilenc lelkiségi mozgalom egyike, a „Hit és Fény” is bemutatkozott és meleg fogadtatásra talált a Magyar Püspöki Kar előtt. E találkozás megerősített és lendületet adott, hogy jó úton haladjunk. Messimo Camisasca, Rómából delegált teológiai tanár előadása alatt folyton behelyettesítettem és teljesen magunkra illőnek éreztem II. János Pál pápa alábbi, címekként idézett szavait, amelyek először az Egyházi Mozgalmak Világtalálkozóján hangzottakéi Castelgandolfóban 1981-ben. „Jól tudjátok, az egyház mozgalom, olyan mozgás, ami az Atya szívéből indul ki, és az ember szívébe érkezik...és az emberi közösségek történetében maradandó.” Marie-Helen Mathieu és Jean Vanier „Fői et Lumiére”, a „Hit és Fény” francia eredetű mozgalom alapítóinak szívét 1971-ben megérintette az értelmi fogyatékos gyermekek, felnőttek és családtagjaik, barátaik sorsa és maradandó közösséget alkottak. 18 év alatt az öt világrészben több mint 40 országban terjedt el kezdeményezésük. 1981 óta hazánkban is szükségét éreztük, hogy legalább megfelelő lehetőséget biztosítsunk értelmi fogyatékos gyermekeknek. Hároméves keresés, próbálkozás után, hála az Atyának, a mi szívünket is megérintette a szeretet, és hazai közösségeink a „Hit és Fény” lelkiségéből táplálkoznak. „A mozgalmaknak tükrözniük keli a szeretet titkát” különösen a „legkisebbekkel” vállalt szeretetközösség révén, hiszen Jézus különleges szeretettel szereti a sérülteket, az elesetteket. Joguk is van ahhoz, hogy ugyanabban a szeretetben részesüljenek az egyházban. Nem az a célunk, hogy a fogyatékosokért tegyünk valamit, hanem hogy velük együtt bekapcsolódjunk az egyház és a társadalom életébe. Hogy az egészségesnek tartott emberek szíve is meggyógyuljon és fölfedezzék: „a szegények az egyház kincsei”. A sérültek, a szegények hívnak, változzunk meg: a gazdagnak szüksége van a szegényre, hogy kimozduljon jóléte, félelme, vagy túlzott aktivitása börtönéből. A gazdag ember szívét ha a szegény megérintette, rájön, hogy van benne valami rejtett erő, mélyebben mint tudása és cselekvőképessége. Ráébred saját szívének erejére, amellyel képes kapcsolatot teremteni és szolgálatot vállalni, és ezáltal Isten szereteté- nek jelévé válhat. Titokzatos módon a gyenge meg tudja tanítani az erőset szeretni. Az értelmi fogyatékos személy, ahhoz hogy fejlődni, növekedni tudjon és így boldog legyen, nem nélkülözheti a személyes kapcsolatokat. De a mi szívünk csak akkor válik figyelmessé a gyöngére, a szegényre, ha békességesek vagyunk, ha nem önmagunkkal vagyunk elfoglalva. A sérültek rögtön észreveszik képmutatásainkat, tehát hiteles szeretetre hívnak bennünket. így növekszünk együtt: segítő fiatal és idősebb barátok, szülők, papok - sérült testvéreinkkel. POLGÁRI FERENC káplán, aki négy éve a sátoraljaújhelyi közösségünk papja, jelenleg füzéri plébános, a következőket mondja: „Amikor mint újmisés berendezkedtem a szobámban, két hónap múlva eljöttek korábbi sérült barátaim. Önelégülten kérdeztem: Na, hogy tetszik?-Igen, csak valami hiányzik. - Micsoda? - Egy házi oltár, ami előtt imádkozol napközben. Akkor ez nagyon megdöbbentett. Valóban, mindenre volt „hely és idő”, csak az imára nem. Azóta „helye” már van. Jean Vanier rávezetett arra is, hogy az imádság nem az „idő” miatt marad el. Ha nem lenne sok elfoglaltságom, mennyit lehetne imádkozni 249
