Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Szilágyi Izabella: "Hogyan halljanak hírnök nélkül..." (Róm 10,14)
Meghatottan látjuk, ahogyan Isten kegyelme működik siket híveink lelkében. Fokról fokra haladnak a megismerésben, Isten tanítása formálja életüket. Sőt, az elfogadott igazság apostolaivá lesznek, társaikat is Istenhez vezetik. A siket hívek közösségében átéljük Szent Pál szavainak igazságát:.....Mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül, üdvözül” (Joel 2,32). - „De hogyan hívhatják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogy higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak hírnök nélkül? S hogyan hirdessen az, akit nem küldtek?” (Róm 10,13-15). Döbbenetesen figyelmeztet Szent Pál szava az evangélium hirdetésének felelősségére. Éppen a siketekre sajátos módon illenek ezek a szavak: „.. .hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak hírnök nélkül?” A nekik alkalmas hírnököt „hallgatva” a siketek is hinni tudnak és segítségül híva az Úr nevét, az üdvösség útjára léphetnek. Mekkora megtiszteltetés, ha hírnökeikké lehetünk! Ehhez kapcsolnám a jövőre vonatkozó terveinket és vágyainkat. - Vágyaink elsőként Istenhez szólnak. „...Hogyan hirdessen az, akit nem küldtek?” - mondja Ő Szent Pál szavai által. Könyörgünk tehát Hozzá, hogy küldjön hirdetőket a siketek számára. S kérjük azokat, akiket megérint az isteni hívás, hogy fogadják el és álljanak be ebbe a misszióba. A lakosság 1,2%-a hallássérült, különböző súlyossági fokban. Az egész ország területén, főleg a nagyobb városokban élnek a legsúlyosabb hallássérültek, a siketek. 7 városban van iskola a siket gyermekek számára (Budapest, Vác, Eger, Debrecen, Szeged, Sopron, Kaposvár), de csak Budapesten (és szeptembertől Vácott) részesülhetnek hitoktatásban. Szentmise és felnőttoktatás csak Budapesten és Veszprémben van. Hány siket szorul ki az egyház közösségéből! Hány várja, hogy hirdetője legyen! A siketpasztoráció sajátos, hiszen új nyelvet kell megtanulni és a megszokottól elütő gondolkodásmódba kell beleilleszkedni. Ez a nehézsége. De a missziós munka az apostolok korától kezdve mindig ugyanezt kívánta meg. Szent Pál azt vallja a korintusi híveknek: ....a zsidók közt zsidóvá lettem,... a törvény alá rendeltek közt, mint a t örvény alárendeltje,... a törvényen kívül állók közt mint aki a törvényen kívül áll,... a gyöngék közt gyönge lettem. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit megmentsek. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy én is részesedjek benne” (IKor 9,20-23). Mi, akik ebben szolgálunk, megtapasztaljuk, amit Szent Pál mond: vállalva az azonosulást azokkal, akikhez küldettünk, magunk is gazdagon kapunk az evangélium megértéséből Istentől. Többféle feladat várja a munkásokat a siketpasztorációban, mert többféle tervünk van, a szükségleteknek megfelelően. A hitoktatás bővülésével hitoktatók kellenek Budapesten és vidéken is. A tanításon kívül könyvekre is szükségük van a siketeknek: hittankönyvekre, imakönyvekre, jó vallásos könyvekre a meglevők átírása által. Az igehirdetés melletti szociális jellegű feladatok is bővítésre várnak, mint amilyen például a halmozottan fogyatékos siketek egyéni oktatása és foglalkoztatása. Milyen módon kapcsolódhat a siketpasztoráció az egyházközségi munkához és az egyházközségi élethez? - Először azt indokolnám meg, hogy miért kell mintegy önálló egyházközséget alkotnia a siket közösségnek. Amint már említettem, a siketek sajátos nyelvet beszélnek és gondolkodásuknak is megvan a maga sajátossága. Ez természetesen a hallásfogyatékosságból adódik. Sajátosságaik figyelembevétele az ő jó tanításuk, informálásuk, kibontakoztatásuk alapfeltétele. Szükséges ez a szentmiséknél, szentségek kiszolgáltatásánál és minden áhítatgyakorlatnál is. Mindez leginkább a szeparált siket közösségben valósulhat meg. Az is a szeparáció mellett szól, hogy a siketek csak nyugalmas helyen tudnak figyelni, ahol a tekintetüket - az egyetlen „hallószervüket” - nem vonja el semmiféle mozgás a lényeges történésről, a beszélőről. Ezenkívül a siketek miséi vagy egyéb áhítatgyakorlatai időigényesebbek a lassúbb beszéd miatt, ez nehezen hangolható össze a hallók beszédritmusával - és toleranciájával. Természetesen jó és szükséges is volna időnként közös szentmisét tartani, már csak azért is, mert nincs mindenhol siketekhez értő tolmács. Az ilyen szentmise azonban együttműködő, toleráns halló híveket feltételez. Magyarországon a hallók kevés információval rendelkeznek a siketekről, ezért a templomban jelbeszéddel 240
