Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bajzáth Ferenc: Isten országába az jut, akinek van "szegénye"
Hadd mondjak el erre egy konkrét példát: Erdélyből menekült asszony pénzsegélyért jött a plébániára. Éppúgy felmutatta a szükséges iratokat, mint a többi 200-300. Alaposan megkérdeztük életéről: így derült ki, hogy neki nem is segélyre van szüksége, hanem „élettérre”, ahol lakhat, élhet, cselekedhet. Az egész családot segítettük: neki, és operációra készülő leányának otthont, közösséget, templomot, szeretetet - és természetesen ruhát és mosógépet, bútort és ágyneműt adtunk. Vagy az egész embert segítjük, vagy semmit sem teszünk! Ezért újra kellene értékelni a plébániák karitász-tevékenységét is! Ma már karácsonyi csomagokkal, látványos „játékokkal” nem segíthetünk azokon, akiknek a KÖZÉRT pénztáránál az a problémájuk, hogy nem tudják kifizetni a fél kiló kenyeret, mert tejet is vettek, és egy szelet felvágottat! Akik télen hideg lakásba mennek haza, ott mit sem ér a „szeretet”! Az általános jellegű karitatív munka mellett egyre nagyobb igény van speciális feladatok elvégzésére. Egyik bakonyi plébánia daganatos betegségekből gyógyult gyerekeket nyaraltat, más plébániák évek óta nagycsaládosokat üdültetnek. A TEOLÓGIA-ban már említett „Márkéi kísérletünk” is sikerült: 1988-ban 415 felnőtt és gyermek töltött több napot vidéki plébániánkon nyaralásban, lelkigyakorlatban, közösségi munkában. Nem hiszem, hogy lenne Magyarországon olyan példa, ahol nem lennének sajátos „kihívások”. Józsefvárosban ezek az alapvető gondok: -1. Azonnal kellene népkonyhát nyitni a sok ezer éhező, rosszul táplált idős, betegek számára. - 2. Azonnal átmenő szállást kellene felépíteni - elsősorban nők számára -, akik azért kerültek az utcára, mert nincs otthonuk. -3. Komolyan kellene foglalkozni kerületünk cigány lakosságának deMasz- szált rétegével. - 4. Külön munkát igényelne a narkósokkal, alkoholistákkal való foglalkozás. - 5. És a nagy probléma: a prostitúció. - A sok feladat közül melyiket válasszuk? Minden jel arra mutat, hogy talán sikerül az első problémát megoldanunk. Talán elsőnek az országban nyitunk népkonyhát a plébánián, kerületünk nyomorgó időseinek. Józsefváros nagy gondját: a cigánykérdést is szeretnénk megoldani. A felmérés szerint a lakosság egytized része cigány. Az óvodába járó gyerekek 19%-a, az általános iskolások 16%-a volt cigány az 1988/89-es tanévben. A kisegítő iskolába járó tanulók 56%-a cigány származású. A fővárosé 17,5%. Ott van a cigánycsaládok nagy problémája: kb. 10%-uk sokcsaládos életvitelben, sajátos „konglomerátumban” él - szülők, rokonok, testvérek sokszor egy szoba-konyhás lakásban, 10-20-an összezsúfolva. Alapszabály velük kapcsolatban az, hogy segéllyel támogatni őket teljesen felesleges. Diszkriminálni őket nem keresztényi magatartás. Gyermekeik - tisztelet a kivételnek - az iskolák gondja, hiszen a szülők vagy egyáltalán nem jártak iskolába, vagy olyan primitív életvitelt folytatnak, hogy még a mai iskola „lelki” szintjét sem érik el. Az „életre” kellene megtanítani őket. Ehhez saját iskolára lenne szükség, ahol 4 éves kortól 14 éves korig elsajátítanák az alapvető emberi normákat, és valláserkölcsi neveléssel alkalmasakká válnának arra, hogy integrálódjanak a társadalomba (az ateista nevelést legjobban a cigányok „szenvedték meg”, mert Isten nélkül semmi sem köti őket ahhoz a társadalomhoz, melyben élnek). Karitászunk terve, hogy a kerület, cigány vezetőivel összefogva cigányiskolát építünk fel - nekik, értük. Befejezésként: Paptestvéreimnek üzenem: aki a plébánia szegényeit ismeri, az plébániáját is ismeri! - Világi testvéreimnek üzenem: Isten országába csak az jut be, akinek „ van szegénye Ne másoktól várjunk csodát. Ne akarjuk a problémát átruházni a külföldi segélyszervezetekre. Jézusra figyeljünk, aki az utolsó ítéletről szóló beszédben nem másoktól, hanem tőlünk kéri: adjatok enni az éhezőknek, és inni a szomjazóknak. Ne várjátok, hogy mások látogassák a rabokat, ti keressétek fel a betegeket, szenvedőket. Mert így jutalmatok lesz a mennyben. - Hadd írjam gondolataim végére kalkuttai Teréz anyának a józsefvárosi templomban ez év júniusában elmondott egyik gondolatát: „A hit - szeretet. Szeretet nélkül a hit kegyetlenség. A szeretet - szolgálat. Szeretet nélkül a „szeretetszolgálat” csak kényszer. A szolgálat - boldogság!” Jegyzet: Berey Katalin és Vasi Ildikó Közép-Józsefváros rehabilitációját megalapozó felmérés. 238
