Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Tények és vallomások a keresztény szeretet gyakorlásáról
Loyolai Szent Ignáccal: „Vedd, fogadd, Uram, egész szabadságomat, emlékezetemet, értelmemet és egész akaratomat. Mindenemet te adtad. Mindezt visszaadom Neked, hogy teljesen akaratod tárgyává legyek. Csak szeretetedet add nekem és kegyelmedet. Ezekkel elég gazdag vagyok s nem kérek semmi mást.” - És korunk nagy gondolkodója, Thomas Merton: „Uram! Töltsd be egész életemet a szeretet egyetlen gondolatával, és egyetlen kívánságával, hogy szerethessek, nem az érdemért, nem is a tökéletesség, az erény szentségéért, hanem egyedül Érted, Istenem!” Ez a felismerés át fogja járni egész életünket, minden tettünket -, és elvezet már itt a földön Istenhez. Ahhoz a Jézushoz, aki parancsban hagyta nekünk: „Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,12). TÉNYEK ÉS VALLOMÁSOK a keresztény szeretet gyakorlásáról Az alábbi három riport olyan tipikus eseteket mutat be, amelyek mintaként szolgálnak, hogy egyháziak, világiak miként vállalnak elkötelezettséget embertársaikért: -1. Katolikus intézményben; - 2. Világi intézményben egyéni elhivatottságból; - 3. Hogyan kell és lehet összefonni az egyházközségi, lelkipásztori munkát a karitász- szolgálattal. „Ti vagytok az egyház kincsei” FEHER ANNÁT, az igazgatónőt keresem. A virágzó fák között az Aranyhal utcában rátalálok a kiskapura. Belépek egy alig nagyobb mint 100 négyzetméteres lakásba. Ez a budapesti Szent Anna plébánia hátsó bejárata. Fehér Anna 72 órás szolgálati ügyelet után van. Szívesen, halk hangon fogad. - Azonnal rá is térek mondanivalómra. Elsőként a számomra máig is homályos kérdésre. - Miért kezdték nálunk a katolikusok olyan megkésve a karitatív munkát, az elesettek, a testi-lelki károsodottak gondozását? Vajon teljesítik-e Krisztus küldetését? Azt, amivel Jézus magára vonatkoztatta Izajás szavait (61,1.2), és így mutatkozik be a zsinagógában: „Az Úr lelke rajtam JŐ kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek./Ő küldött, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket./A vakoknak megvilágosodást, és szabadulást vigyek az elnyomottaknak./Hirdessem az Úr kegyelmének idejét” (Lk 4,18-20). Anna egyszerűen válaszol: II. János Pál pápa Eisenstadtban így köszöntötte a testi-lelki sérülteket: „Ne felejtsétek: ti vagytok az egyház kincsei!” Igen, Krisztus egyháza - benne él a világban - lényege szerint mégis ellene mond a világnak, minden pénzének, gyönyöreinek és hatalmának. Nem a sikeresek, jól érvényesülök tartják fenn, hanem mindenekelőtt az értünk kínhalált szenvedett Jézus Krisztus kegyelme. Valamint az Ő nyomába lépő vértanúk, szenvedők, elesettek felajánlott kínjai. Rejtett és titokzatos kincsek ezek olyannyira, hogy csak a hit szemével tárulnak fel az igazi kincsek, az áldozatok, imádságok hatékony kegyelmei. „A magyar katolikus egyház bizony nagyon elhanyagolta ezeket a kincseket - mondta Anna. - Komoly hangú vitáim voltak ebben a kérdésben az egyházi elöljárókkal.” - Az elmúlt 40 évben az egyháziak belekerültek a problémák sűrűjébe. A szerzetesség sem biztosíthatta a szolgáló egyház imádságos, áldozatvállaló hátterét. A fiatalokat nem neveltük áldozatvállalásra. Már egy kis gyerekhez is az egész család alkalmazkodik. A keresztény családokban is gyakran hiányzik a lemondásra, az önfegyelemre való nevelés. A szeretetet anyagiakkal pótolják, a gyermek minden ötletét teljesítik. A hitoktatás pedig nagyrészt kimerül az elméleti ismeretek elsajátításában. A hittanversenyen a kiválókat kiemelik, a lemaradottakkal már nem sokat 222
