Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: A szeretet tanúságtétele
Igazában két adat van, amire támaszkodni lehet. Egyik az, hogy Vince jól ismeri a hajózás akkori dolgait, a hajón szolgáló katonák, matrózok, gályarabok életét. Ez egy Pau környéki parasztember fia esetében csak akkor érthető, ha valahol - Bordeaux- ban, Marseilles-ben - megszerezte ezeket az ismereteket és személyes tapasztalatokat. Ehhez kapcsolódik, hogy De Gondi gróf, a gályarabok és őreik főparancsnoka úgy nevezi ki Vincét a gályarabok lelkészének, hogy tiszti rangot is adományoz hozzá. Ez pedig aligha lenne gyakorlatilag eredményes, ha Vince nem volna bizonyos ismeretek és tapasztalatok birtokában. - A másik adat és tény az, hogy szerzeteseit, a lazaristákat Algírban és Tuniszban is letelepíti, ami arra enged következtetni, hogy közelebbről ismeri az ottani viszonyokat. A lényegesen fontosabb adat és tény az, hogy ezután a kritikus időszak után megváltozott, mint általában a kivételes élmények nyomán annyian. Ez a változás megtérésének útjelzője. Nem valamiféle pogány életformából kell megtérnie, hanem a jól jövedelmező plébánia kezdeti álmaiból az áldozatos szeretet életállapotába. A fokozatosan megérlelődő gyökeres változás jele, hogy az a Vince, aki fiatalon elemi erővel élte át a pénz és adósság nyomasztó terhét és szorongatását, később nem kompenzálta magát, mint annyian, akik szegény sorsból kapaszkodtak föl. Mai szemmel nézve is hatalmas összegek mentek át a kezén mások segítésére, de egy kis töredékük sem vándorolt a saját kasszájába. Belső megtérésében a továbbiak során különös szerepe volt Berulle-nek, akiből később kardinális lesz, s aki már az akkori időkben, korát meghaladva a Krisztus-központú lelkiséget képviseli. Az ő ösztönzésére lesz 1610-ben IV. Henrik francia király első feleségének, Valois Margitnak udvari papja, majd 1613-tól a De Gondi család grófi udvaránál nevelő. Ez azért is fontos, mert későbbi nagyszabású szeretetakcióinak egyik legfőbb támogatója, „szponzora” ez a grófi család lesz. De Paul Szent Vince a keresztény irgalom szeretetszolgálatának sok tekintetben úttörő kezdeményezője, ami a szervezett formákat illeti. Igazi szervezőzseni, akit a szeretet ihlet. Jelképessé vált, amikor először ismeri fel, hogy szervezés nélkül nem sokra megy a segíteni kész keresztény irgalom. Egy szegény család segítségre szorul. Felhívja rá hívei figyelmét mint plébános. S az eredmény? Egyszerre többen is több kosárnyi élelemmel keresik fel a rászoruló családot. Ez így nem jó. Meg kell szervezni és rendszeresíteni kell a testvéri segítséget. Megalapítja tehát első „Szeretettársulatát”, amelyből ma már kb. egymillió-kétszázezer működik világszerte. - 1619-től éveken át a gályarabok lelki támogatója és testi bajaikban is segítője, igazi apostola. Ott feltárul előtte az emberi nyomorúság egész skálája. Itt is a szervezett karitász híve és megvalósítója. Mai szemmel nézve pedig az emberi jogok előharcosa. Missziós kongregációt alapít, mely a Szent Lázár perjelségben szerveződik közösséggé. Ebből alakul ki a lazarista missziós szerzetesek rendje, a segítő szeretet szolgálatára. - Megalapítja a „Szeretet Leányainak Társulatát”, a mélyen vallásos özvegy Marillac Lujza segítségével. Belőlük alakul ki az „irgalmas nővérek” vagy „vincések” rendje. Gondja van a papképzésre is, amelynek kis- és nagyszemináriumokba való szervezése, valamint a rendszeresített lelkigyakorlatok, ún. „konferenciák” bevezetése a papság számára az ő nevéhez fűződik. - Amikor nyolcvanéves korában meghal, nagyszabású életmű indul fejlődésnek nyomában. Boldoggá avatásának 250. évfordulója van. Mindenképpen érdemes emlékezni rá, az irgalmas szeretet nagy újkori tanújára. Három évszázad távolából visszatekintve két, korát megelőző „modern szent” van Franciaországban, aki túlzás nélkül megérdemli, hogy annak tekintsük: az egyik Szalézi Szent Ferenc, a modern lelkiség nagymestere, a másik De Paul Szent Vince, akit a szeretetszolgálat megszervezett formáinak nagyszabású kezdeményezőjeként tisztelünk. AZ EMBERTÁRSI SZERETET JELEN DIMENZIÓJA. Drámai kép: 1956 társadalmi vértanúinak rehabilitálása, amint a Legfelső Bíróság kimondja az ítéletet a koncepciós perek akkori elítéltjeiről: nem bűnös. A személyi kultusz időszaka azonban nem csupán embereket ítélt halálra, akik már akkor reformot akartak, a keresztény 204
