Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Máté-Tóth András: Kisközösségek a közéletben
akarni. Ez a hierarchikusságát túlzottan hangsúlyozó egyházi vezetésre is jellemző, nemkülönben a szocialista és távol-keleti országok monopolisztikus állami intézmény- rendszerére. Bármennyire is reményt és áldást jelentenek az élő közösségek az egyházban és a társadalomban egyaránt, nekik is szembe kell nézniük a múlt infantilizáló kísértésével, amelyre bőséges alapot ad az a nehézkes fejlődés, melyben az egyház és az ország vezetősége partnerként tekinti a polgárokat. Ennek a lassú és nem is mindig látható fejlődésnek a közösségi gondolkodásra is van negatív hatása. Ilyenek az intézményesség túlértékelése, a mindenképpen országos hatáskörre törekvés, valamint az agnosztikus ideológiai vákuum totális elméletekkel való megtöltésének igénye. Abban a mértékben, ahogyan az állami vezetés lemond monopóliumairól a társadalommal szemben és abban a mértékben, ahogyan az egyházi vezetés lemond az összes karizma integrálásának igényéről, úgy lesznek képesek a (kisközösségek felértékelni a helyi társadalom szerepét és a maguk prófétai küldetését. Ezek a felismerések azt erősítik meg, hogy az egyházban is szükség van gondolati és szerkezeti átalakulásra, a kisközösségekben, vagyis (ellentétben a tömeggel) népben gondolkodó lelkipásztori program feltételeinek megteremtésére. Ezzel a konklúzióval nem léptük túl a kisközösségek prófétai küldetésének tárgyalását. Hiszen éppen az a prófétai küldetés egyik sajátossága, hogy a közeget alapjaiban érinti. Azok a kisközösségek, melyek prófétai küldetésüket egyfajta negédes egyházszeretet nevében nem engedik a gyökerekig hatolni, azok lehetnek ugyan az establishment hivatkozási alapjai, igazán azonban nem lehetnek sói, kovászai az egyháznak és a társadalomnak. A próféták sorsa a Biblia és az egyháztörténelem tanulsága szerint sosem volt fényes. Ha ma hazánkban a kisközösségek prófétai küldetése nem is vált ki olyan egyetemleges tagadást, mint korábban, azt erősen tudniuk és tudatosítaniuk kell a mindenkori Szodoma királyával szemben, hogy erejük nem az evilági nyereségben van: ne mondhassad, hogy te tetted gazdaggá Abrahámot (Tér 5, 23). Jegyzetek: 1. N. Greinacher-H. Küng (szerk.): Katholische Kirche-wohin? Piper, 1986; az ún. Kölner Erklärung, 1988. december, P. M. Zulehner: Wider die Resignation in der Kirche, Herder, 1989.-2. UR 4, AA 14, GS 4,11 kk, PO 9; továbbá II. János Pál: Familiáris consortio 5-14, Dives in misericordia 10-12, Redemptor Hominis 15-17.-3. Vö. GS42kkés 76, ChD 19.-4. CIC 285. kán. 3. p„ 287. kán. 2. p. - 5. A szocialista országokban másképpen foganatosították ezt az intézkedést, aminek aligha teológiai oka van. - 6. II. János Pál: Christifideles laici 15, főképpen pedig 42; „a laikusok nem vonakodhatnak attól, hogy bekapcsolódjanak a politikába.” - 7. N. Mette - H. Steinkamp: Sozialwissenschaften und praktische Theologie, Patmos, 1983. - 8. Ezt az ambivalenciát sokféleképpen próbálják feloldani, eddig sikertelenül. Vö. G. Lohfink: Wie hat Jesus Gemeinde gewollt, Freiburg, 1982; H. Büchele: Christlicher Glaube und politische Vernunft, Patmos, 1987.-9. J. Niewiadomski: Katholizismus - Synkretismus - Fundamentalismus, in: Eindeutige Antworten? 195-203. itt: 198-9. -10. Az erre vonatkozó irodalom hiányos, ill. nagyobbrészt csak kéziratos formában található meg. - 11. L. Boff: Kirche im Werden, Grünewald, 1980.23-28. -12. Külön dolgozat tárgya, hogy a kisközösségek megítélésénél ezt a radikális, ill. lényegi egyháziságot a hármas küldetés mindegyik szeletében vizsgálni kell, valamint egyháziságukat csak ilyen eminenter egyházi szempontok szerint szabad mérlegre tenni. Ennek hazánkban ma is nagy súlya van. - 13. H. Frankemölle (szerk.): Kirche von unten (Alternative Gemeinden), Kaiser und Grünewald, 1981; C. Boff: Physiognomie der Basisgemeinschaften, Concilium 17, (1981), 4, 317-324. - 14. Ez a fogalom a jelenlegi egyházi vezetésben irritálóan hat, mert részben szentségtanilag, részben egyházfegyelmi szempontból állítják szembe egymással a két nagyságot: vezetőkés közösség. Egyik sem szükségképpeni szembeállás, amit az első keresztény évezred elmélete és gyakorlata igazolt is (vö. E. Schillebeeckx: Pleidooi voor mensen in der kerk. Baarn, 1985.). Mi csak a hatékonysági szempontot tartjuk szem előtt. - 15. Hazánk gazdasági helyzetében ez a vonatkozás a kisközösségeket még nagyobb kreativitásra kell ösztönözze. -16. Vö. Hankiss £.: Közösségek válsága és hiánya, in: Társadalmi csapdák Diagnózisok 1. Magvető, 1983. 205-240. - 17. Vö. Szennay A.: Kirchenträume für Ungarn. Diakonia (18) 1987. 1.62. - 18. F. Strazzari: A magyar egyház lelkipásztori problémái. Beszélgetés Szennay András pannonhalmi fóapáttal. Egyházfórum 2. (1989). 5-6,122. 192
