Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)

1989 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Máté-Tóth András: Kisközösségek a közéletben

gondolatok és eszközök útján próbál hatni, vagyis miként kíséreli meg betölteni prófétai küldetését. Ebben a tanulmányban arra szorítkozunk, hogy ezt a tág témát csak az egyház és a társadalom hajszálgyökereire, a kisközösségekre vonatkozóan körvonalazzuk. Vajon létükkel milyen értelemben és hogyan végeznek prófétai szolgálatot a világban és az egyházban? Általánosságban beszélünk a kisközösségekről. Nem adunk precíz definíciót.10 A magyar közösségek értékelésétől eltekintünk, miközben hangsúlyozzuk, hogy ezek elemzése és komoly értékelése elengedhetetlen feladata a magyar egyháznak.

KISKÖZÖSSÉGEK EGYHÁZI KÜLDETÉSE A TÁRSADALOMBAN. Az egyház Krisztus hármas küldetésében részesedik: papi, királyi, prófétai. Ahol bármelyik hiányzik, ott az egyház alapvetően torz Krisztus-arcot jelenít meg híveinek és a világnak. Ez a hármas küldetés az egész egyházra érvényes. Nem emelhető ki belőle a többi kárára egyetlen rész sem. Sem úgy, hogy a küldetés egyik elemét szembeállítjuk a másikkal, sem úgy, hogy a küldetés egyes elemeinek „végrehajtását” egyes egyházi csoportokra szorítjuk. A hármas küldetés mindenütt jelen van, csak megvalósult jellegzetességei eltérőek. A kisközösségek, amennyiben az egyházat jelenítik meg, szintén rendelkeznek e hármas küldetéssel. Isten dicsérete, a közösség rendezettsége és az evangélium hirdetése alkotja létük hármas fundamentumát. Arról, hogy a kisközösségek egyházat jelentenek avagy csak egyházi jegyekkel rendelkeznek, a vélemények eltérőek.11 A zsinat kaput nyitott a részegyházakban megjelenő teljes egyház gondolatának (vö. LG 26). Az ilyen kisközösségekben áttűnik az egész egyház, mint egy tenyérnyi vízben az egész forrás. A részegyház feltételei megjelenhetnek egy kisközösség szintjén is. Ha az egész egyház az egész világ számára teljesíti a hármas küldetését, akkor ennek mintájára a részegyház a világ egy részének, a kisközösségek pedig a társadalom kis közösségeinek. A hatások természetesen nem ennyire sematikusak. E párhuzammal csak azt szeretném egyértelműen kiemelni, hogy a kisközösségek prófétai küldetése az egyház egészének prófétai küldetését jeleníti meg a helyi társadalomban. A társadalom alapsejtjei a kisközösségekben szintén az egész egyházzal találkoznak, amikor testvéri közösségben dicsőítik Istent, elmélyítik üzenetét és életüket legszentebb áldozatokként felajánlják Neki.12

PRÓFÉTAI ÉLETMINTA. Lássuk tehát, melyek azok a vonások a magyar kis-, ill. bázisközösségek életében, amelyekkel megvalósítják az egyház prófétai szerepét a helyi társadalomban. Természetesen más országokban másutt van a hangsúly, ha léteznek is lényeges közös vonások. A kisközösségek, szociológiai jellegzetességüknél fogva, nem is tűrik a kontinentális általánosítást.13

1. A hiteles gyakorlat mint kritérium. Az egyházi kisközösségek vagy annak erejében jönnek létre, hogy egy aktív keresztény maga köré „népet” gyűjt vagy úgy, hogy egy megalakult kiscsoport keres magának olyasvalakit, akiben megbízik, akire figyelni akar. Mindkét esetben elmarad a társadalomra egyébként gyakran jellemző beültetett, felülről, oldalról behelyezett vezető lehetősége. Akire nem hallgatnak, az nem képes maga köré embereket verbuválni, vagy akire nam akarnak hallgatni, azt nem kérik-választják vezetőnek, „lelki”-atyának. A hierarchikusan, „felülről” szervezett katolikus egyházban az ún. bázison, a keresztény nép kiscsoportos szervezettségében, demokratikus14 alapvonásokra találunk. A meglévő „felszentelt” helyi vezető - a „rendszer embere” - akkor kerül konfliktusba a mintegy konkuráló, spontán csoportvezetővel, ha tekintélyét akár vallási, akár jogi alapon ki akarja terjeszteni arra a helyi közösségre, melyet nem ő gyűjtött, s amely őt nem választotta. Ha alkalmas a vezetésre, akkor vagy már választják, vagy képes olyan népet szerezni, amely partneri kapcsolatot létesít a meglévő spontán csoportokkal.

Az ilyen szerveződésben a hiteles gyakorlat a döntő kritérium. Ez nem csak azt akadályozza meg, hogy a csoporton csoportidegen érdekek és elemek legyenek úrrá, hanem azt is, hogy a csoport a maga azonosságát idegen érdekeknek történő megfelelésben legyen kénytelen kifejleszteni. A hiteles gyakorlat nem csak azt jelenti, hogy a vezető egyetlen feladat megoldásában cselekszik helyesen, hanem azt, hogy a közösség az ő egész életének gyakorlatát ítéli követésre méltónak.

189