Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bán Endre: Prófétaság és lelkipásztorkodás az ember által teremtett világban
A szekularizáció másik bűnös vonása a szabadsággal való visszaélés. Kell a szabadság minden dogmatizmussal és diktatúrával szemben. A „mindent szabad” elve egyet nem tűr: az ellenvéleményt. Szabad a pornó, a homoszexualitás, a nudizmus, az értékek kigúnyolása, a kábítószer- fogyasztás (jogilag nem büntetendő!), de nem szabad szót emelni ezek ellen. Szabad Jézus szerelmi életéről filmet készíteni. (Az utolsó kísértés), de nem szabad ez ellen tiltakozni. És itt megint nem véletlenül előállott helyzetről van szó, hanem tudatosan és szervezetten terjesztett szellemiségről. Amikor egyházi körök ismételten szidják az emberek hedonizmusát, nem gondolnak arra, hogy manipulált emberekkel állnak szemben. A sztárkultusz, a horror divatja nem a kisemberek fejében született meg. Egy ütemre táncol az emberiség, lesöprőd- nek a régi kultúrák a kozmopolitizmus vezényletére. Hol marad itt az Istentől alkotott sokszínűség, az értékek hierarchiája? A mai felszabadított ember egyre jobban érzi, hogy divatdiktátorok, sajtóhatalmasságok, gazdasági erők és struktúrák foglya. ISTEN NÉPE. Isten eleve „nemzetközinek” akarta az ő népét, de az igazi testvériség talaján. A prófétai szó e téren tehát a hatalom és a gazdagság mítosztalanítása. „Ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak” (1Kor. 1,28). Az egyháznak azt kell tudatosítania a világban, hogy az ember nem hatalmat kapott Istentől, hanem küldetést. És ez a küldetés nem érdemen alapul, hanem ingyenes ajándék: kegyelem. A kisközösségek, amelyekben átélik Isten ajándékát, valóban megtapasztalják ennek a másfajta közösségnek szépségét. A kegyelem azért is döntő az isteni közösség létrejöttében, mert olyan kincset jelent, amely korlátlanul áll rendelkezésre. A nekem juttatott kegyelem nem fosztja meg a másikat Isten kegyelmétől. Az emberi kapcsolatokat megmérgező irigység itt nem kap helyet. - Az egyházat is fenyegeti a kísértés, hogy hatalommal avatkozzék bele az emberek életébe, erővel akarja őket megtéríteni. Az egyház nem állhat úgy az emberekkel szemben, mint aki kívülről beszél bele életükbe. A prófétai szó kívülről ered, de belül hangzik fel. Ezt mutatja az Ige megtestesülése, s ezért kell az egyházaknak is beletestesülnie az emberiségbe. Zefirelli Assziszi Szent Ferencről szóló filmje nem véletlenül volt világsiker (minden fogyatékossága ellenére). A Nap-himnusz szerzője a világ minden dolgát el tudja fogadni és szívéhez tudja szorítani, mint testvért és nővért. Valahogy így kell nekünk is keresnünk az igazi emberi közösség útját. Felhasznált irodalom: Isaac Asimov: A robbanó napok. Bp., 1987 - Ágh Attila: Globális kihívás. Bp., 1987. - Francis Crick: Az élet mikéntje. Bp., 1987. - Hoimar v. Ditfurth: A világegyetem gyermekei. Bp., 1973.-C. S. Lewis: Keresztény vagyok. Bp., 1988. - Nyíri Tamás: Antropológiai vázlatok. Bp., 1972.-NyíriTamás: A filozófiai gondolkodás fejlődése. Bp., 1973. - Karl Rahner: A hit alapjai. Bp., 1983. - Jon Sobrino: Ungerechte und gewaltsame Armut in Latein-Amerika (Concilium, 1988.1.) - Szent-Györgyi Albert: Válogatott tanulmányok. Bp., 1983. - Stanislaw Lem: Az emberiség egy perce. Bp., 1988. Az egyházatyák az egyházban végrehajtandó minden reform eszméjét - s ebben az időben természetszerűleg csak részleg-reformokról lehetett szó - mindig egybekapcsolták a keresztény ember „reformatio-jának” és bizonyos „re-conformatio-jának” gondolatával, más szóval: a keresztény ember Krisztus képmása szerinti újjáalakításával. Yves Congar (A részletek a „Tekintély és szabadság” című művéből.) 183
