Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Gyulay Endre: Felelősségünk a fiatalokért
meggyógyulva elindult ifjúságának kibontakozó útján célja felé. Az ÉLET felé. A gazdag ifjú vagyonában megcsontosodva, elkötelezve magát a pénznek, - „megöregedett”, a vak viszont felszabadulva igazi ifjú maradt, aki tudott lelkesedni, keresni, és magát örökre elkötelezni. Míg a gazdag szomorúan távozott, ez örömmel csatlakozott. Míg az után Jézus is szomorúan nézett, ezzel vidáman folytatta a cél felé vezető utat. Jézus nélkül csak céltalanul lehet bolyongani a halálig és a halálba. Vele viszont célba lehet jutni és túl lehet nőni a halálon. Az egyház kincse maga Jézus Krisztus! Kincse továbbá mindaz, amit Jézus örökségül hagyott: kegyelem, szentségek, Szentírás, szenthagyomány, szentmiseáldozat, eszmények; szentek, ma élő tanúságtevők, apostolutódok és kisközösségek... Az egyház terhe a megkeresztelt „pogányok”, a mai gazdag ifjú „öregek”, a kor kérdéseire felelni nem tudó, mert nem imádságos vezetők, a pünkösd előtti félelmet hordozó maiak... Az egyház meghívottjai, kincsei a ma még vak Timeus-fiak, akik ha látókká lesznek és nem bénítja meg őket mindaz, ami az egyháznak „terhe”, nem csak számukkal növelik az egyházat, hanem a mai világban KŐVETVE JÉZUST, tanúságtevő bátor apostollá nőnek, látnak, és sok ezer még vak Bartimeust vezetnek az egyházba, vezetnek el Krisztushoz. Szavaimnak nyomatékot adhat egy idézet: Vas István írja a Vigilia 1970. 35. számában: „Gyermekkoromban semmit sem tudtam Jézusról. És előbb lettem marxista mint keresztény. Marxistának egyébként meg is maradtam a világ dolgainak, vagyis a társadalomnak, az általam is végigélt történelemnek a megítélésében, Jézust megismerni aránylag későn kezdtem, huszonkét éves koromban. Attól fogva tudom, hogy Jézus élete a legnagyobb dolog, ami az emberiséggel történt. Attól fogva életem minden fontos eseményében és gondolatában jelen volt. - Velem kapcsolatban sokszor emlegetik mint valamilyen polgári rendellenességet, a személyes költészetet, és általában a személyiséget. Mindebben sok a félreértés. Az én szememben mindennek, ami személyiség, JÉZUS SZEMÉLYE AD ÉRTELMET, JOGOSULTSÁGOT, REMÉNYT. Én azért lehetek én, mert Jézus ő volt. Élni azért nem szégyen az embernek, mert Jézus élt. És szenvedni csak azért nem gyalázat, mert Krisztus kínhalált halt.” Minden ifjú meghívást kap Krisztushoz. Ö látókká teszi őket, de a mi tanúságtételünk, oda vezetésünk eszközén keresztül! Érzünk-e felelősséget? Ismerjük-e nyelvüket? Elmegyünk-e értük az árokpartokhoz? A jövő egyháza e földön ők, a mai fiatalok! A TEOLÓGIA folyóirat munkatársai a katolikus egyház tanításának keretén belül saját felfogásukat, nézeteiket fejtik ki, saját választott módszerüket alkalmazzák. A közös hit egysége folyóiratunk számaiban a legitim sokszínűség harmóniájában kerül az olvasó elé. 14
