Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Gyulay Endre: Felelősségünk a fiatalokért
fiatal ember annak érdekében, hogy az általa annyira óhajtott autonómiát elérhesse, gyakran eltúlozza önmaga állítását és nemritkán visszautasítja a felnőttektől kapott életformát. - A felnőtteknek ügyelniük kell arra, hogy a fiatalok nem azért fogadják el a hitet, és nem azért vallják magukénak, hogy azonosuljanak a felnőttekkel, hanem mert fokozatosan meggyőződtek róla saját maguk. - Az ilyenfajta autonómiából ered az a jelenség, amit a „természetesség kísértésének” szoktak nevezni, s amellyel a fiatalok arra törekszenek, hogy saját erőikkel cselekedjenek, és az üdvösséget saját erőikkel szerezzék meg... A katekézisnek ezért azt kell elősegítenie, hogy a fiatal ember eljusson személyiségének arra az érettségére, amely lehetővé teszi számára, hogy szubjektivizmusa felett úrrá válva, felfedezze az Isten erejében és bölcsességében rejlő erőket, s a reményt... A fiatalok saját érettségük érdekében keresik a hasonló korúak közösségét, mégpedig azért, hogy minél jobban megtalálhassák saját elgondolásaikat és megóvják önállóságukat a felnőttek csoportjaival szemben... A fiatalokból álló csoportok azonban nem mindig pozitív értékek hordozói. Ezért sürget a szükség, hogy kapcsolatok alakuljanak ki a csoportok és a keresztény közösségek között, hogy ezeknek emberi és keresztény értékeit a fiatalok kellő módon megismerjék és értékeljék... A fiatalok hitének intellektuális voltát nem mint kiegészítő vonást, hanem mint hívő életük lényeges szükségletét kell tekintenünk. Sajátos jelentősége van a tanítás módjának: a katekéta, ha fiatalokkal beszél, szellemüket ébressze...! A fiatalok személyiségének kibontakozásához elengedhetetlen a cselekvés. Az önközpontúságtól és a szubjektivizmustól csak úgy lehet megszabadulni, ha a reális valósággal találkozik a fiatal ember, akár sikeres, akár változó sikerű a találkozás. A katekéta... akkor éri el célját, ha elvezeti növendékeit arra, hogy teljesítsék a keresztény léttel járó feladatokat. Arra kell nevelnie a fiatalokat, hogy vállalják a hit felelősségét és fokozatosan alkalmasak legyenek a keresztény hit megvallására mások előtt” (82-89). II. János Pál pápa a Catechesi Tradendae-ben hasonló komolysággal, de más oldalról közelítve meg az ifjúsággal kapcsolatos kérdést, így ír: „Az ifjúsággal érkezik el az első nagy döntések ideje. A család és a barátok többnyire támogatást adnak, mégis magára és saját lelkiismeretére kell hagyatkoznia és komoly megfontolás után el kell döntenie saját jövőjét. Közben a szívében egyre inkább ütközik a jó és a rossz, a kegyelem és a bűn, az élet és a halál mint erkölcsi motívumok, de felmerülnek benne a legfontosabb és legalapvetőbb irányulások is, amelyeket világos megítéléssel és hivatásának tudatában kell elfogadnia vagy elvetnie. - Egy olyan katekézis, amely az önszeretettel szemben a nagylelkűségre sürget, amely illúziók és sablonok nélkül beszél a munkáról, a közjóról, az igazságosságról, a szeretetről, a népek közti békéről, az emberi méltóság előmozdításáról és a szabadságról, amelyeket az egyház legutóbbi megnyilatkozásai mind hangsúlyoznak, a fiatalok lelkében szerencsésen ötvöződni tud a szoros értelemben vett vallási katekézissel, amelyet soha nem szabad mellőzni. így a katekézisnek egészen különleges jelentősége támad, mert ez az életszakasz az, amikor az evangéliumot megfelelő közlés segítségével úgy meg lehet ragadni és úgy be lehet fogadni, hogy értelmet ad az életnek és olyan erények tudnak kialakulni a fiatal emberekben, amelyek máshonnan megközelíthetetlenek: a dolgokról való lemondás, a tőlük való függetlenség, a szelídség, az igazságosság, elkötelezettség, kiengesztelődés, az Abszolútum és a láthatatlan világ iránti érzék, és csupa olyan tulajdonságok, amelyek lehetővé teszik, hogy ezek a fiatalok többi társaik között Krisztus tanúi lehessenek. - A katekézis a felnőttkor nehéz feladataira is felkészít” (39). Mindezt figyelembe véve a fiatalok adottságát és az egyház feladatát a következőkben tudnám bemutatni: A fiatal ember egy kicsit olyan mint az evangélium Bartimeusa, Timeus fia, akinek ugyan nincs megemlítve kora, mégis, magam ifjúnak képzelem. Körülötte a világ csodás, színes változatossága, ő maga azonban vak, nem észlel belőle semmit. - A mai ifjú benne áll a világban, de nem tud merre indulni. Mindenüvé vonzza értelme vagy érzésvilága, de kérdés számára, melyik az igazi érték. Mert ő csak az igazit akarja, a legértékesebbet, a maradandót, amire érdemes életét feltenni, esetleg fel is 12
