Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Erdő Péter: Az egyházmegyei zsinatok
kanonokjai; 4. a papi szenátus összes tagjai; 5. olyan világi krisztushívők és a megszentelt élet intézményeinek olyan tagjai, akiket a megyéspüspök által meghatározandó módon és számban a pasztorális tanács választ, vagy ahol ilyen tanács nincs (pl. a hazai egyházmegyékben), a megyéspüspök által meghatározott módon jelölnek ki; 6. az egyházmegyei nagyszeminárium rektora; 7. az esperesek; 8. minden esperesi kerületből legalább egy pap, akit mindazok választanak, akik ott lelkipásztori szolgálatot teljesítenek (vagyis, úgy tűnik, nem vesznek részt kiválasztásukban azok a világiak, akik megbízás alapján valamilyen részvételre jogosultak a lelkipásztori szolgálatban, de nem láthatják el annak egészét vö. 230. k. 3. §);5 meg kell választaniuk egy másik papot is, aki az előbbi akadályoztatása esetén annak helyébe lép (463. k. 1. §); 9. az egyházmegyében házzal rendelkező szerzetes intézmények, illetve az apostoli élet ugyanilyen társasági elöljárói közül néhányan (pl. tartományfőnök vagy akár házfőnökök), akiknek számát és megválasztási módját a megyéspüspök határozza meg. A 8. pontban felsoroltak képezik a tagok egyetlen olyan csoportját, akik helyettessel rendelkeznek. A többi rendes tagok és a rendkívüli tagok nem küldhetnek helyettest maguk helyett (464. k.). A rendkívüli tagok, akiket a püspök belátása szerint hívhat meg, szintén lehetnek klerikusok, a megszentelt élet intézményeinek tagjai vagy világi krisztushívők (463. k. 2. §). Mind a rendes, mind a rendkívüli tagok jogosultak a megbeszéléseken való felszólalásra és a tanácsadói jellegű szavazat leadására (465. k.). A megfigyelők, akiket a püspök, ha alkalmasnak tartja, más keresztény felekezetek lelkészei vagy hívei közül hívhat meg, nem rendelkeznek ezekkel a jogokkal (vö. 463. k. 3. §). 3. Az összehívás és az előkészítés Ha a püspök egyházmegyei zsinatot kíván összehívni, előzőleg meg kell hallgatnia a papi szenátus véleményét, bár nem köteles ennek a véleménynek megfelelően eljárni (461. k. 1. §). Mégis, ez az előzetes megkérdezés kifejezi, hogy olyan ügyről van szó, mely az egyházmegye papságát különösképpen érinti, s a világiak, a papság és a püspök egyetértését és együttműködését hivatott szolgálni. Ezért a papi szenátus véleményének figyelembevétele komolyan indokolt. Az egyházmegyei zsinat egybehívására egyedül a megyéspüspök jogosult (462. k. 1. §). A zsinat összehívása kapcsán kell rendelkezni a tagok és megfigyelők meghívásáról, s ennek keretében azoknak a tagoknak a kiválasztásáról, illetve kiválasztási módjáról, akik esetében ezt a törvénykönyv a megyéspüspökre bízza. Az összehívást követően — sőt egyes helyeken távolabbi előkészület gyanánt már az összehívás előtt — szokott sor kerülni a zsinat formális előkészítésére. Ennek módját az egyetemes ioa nem szabja meg, így a püspök szabadon dönthet róla. Mindenesetre mind az 1917-es CIC 360. k. 1. §., mind az új Codex 1980-as szövegtervezete (Schema 1980, 384. k. 1. §) szólt arról, hogy a püspök egy vagy több előkészítő bizottságot alakít. Ennek tagjai szakértelemmel rendelkező papok és világiak. Munkájuk eredményeképpen célszerű, ha olyan munkaokmányok készülnek, amelyeket a püspök előzetesen a résztvevők rendelkezésére bocsát.6 4. A zsinat lefolyása Az egyetemes egyházjog csupán rövid utalásokat tartalmaz az egyházmegyei zsinat lefolyásának módjáról. Leszögezi, hogy az elnök tisztét a megyéspüspök tölti be, de ezt a feladatot egyes ülésekre (nem pedig a zsinat egészére nézve) rábízhatja az általános helynökre, vagy ha van ilyen az egyházmegyében, valamelyik püspöki helynökre (462. k. 2. §). A megyéspüspöknek joga van a zsinatot józan belátása szerint felfüggeszteni vagy feloszlatni is (468. k. 1. §). Mivel a zsinat a püspököt segíti, a püspök döntheti el, hocjy milyen kérdések kerüljenek megvitatásra az üléseken. Az előterjesztett kérdésekről azután a tagok kifejthetik véleményüket (465. k.) A tanácskozások eredményeként létrejövő záróokmány többféle úton készülhet. Lehetséges, hogy a megvitatott témákról dokumentum készül, amit a tagok egy ünnepélyes záróülés keretében megszavaznak. Az így megszavazott okmány azonban még nem hivatalos zsinati nyilatkozat vagy határozat. Akkor válik azzá, ha a megyéspüspök a szöveget mint ünnepélyes formában adott tanácsot változatlanul vagy módosításokkal magáévá teszi, aláírja és közrebocsátását elrendeli (466. k.). Előfordulhat azonban az is, hogy szavazás útján elfogadott dokumentum a záróülésen 55
