Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Stecher, Reinhold - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A bűnbánat a lelkipásztori munkában és a katekézisben
— f) A megbocsátás reménye Az emberi síkon sokszor elakadunk ezen a ponton. Ha vétkeztünk valaki ellen, lehetséges akkor még bocsánat? Lehetséges volna hát az is, hogy bizonyos következményeket visszavonjunk? Bűnösnek lenni nem annyit jelent hát az életben, mint elindítani egy lavinát, amely aztán már a saját törvényei szerint megy romboló útján? És legkésőbb itt meg kell éreznünk, hogy az ember bűnének van egy olyan dimenziója, amely a transzcendens világba utal. II. A KINYILATKOZTATÁS TANÍTÁSA Én úgy látom, hogy a kinyilatkoztatásnak az emberi bűn problémájáról adott csodálatos tanításának a kérdéshez fűzött antropológiai megfontolások mélyebb aktualitást, „Sitz im Leben”-t adnak. A kinyilatkoztatás megint csak nem csupán üzenetnek, áradó szeretetnek, hanem az ember mélyről feltörő vágyaira adott feleletnek is bizonyul. Már az Ószövetség felmutatja a megtérést, s a „sub” = megtérés szó a személyessé váló vallásosság fázisában, a prófétáknál kapja meg a maga teljes súlyát. Talán ismerjük Jeremiás kánoni szövegét: hasibenu, hasibenu, Adonai, elecha benasuba, benasubam chades, chades, jamenu kekedem. Téríts bennünket, téríts bennünket, Urunk, magadhoz, s mi megtérünk. Újítsd meg napjainkat — mint egykor! Az Újszövetségnek megfelelő szava is teljes világossággal fejezi ki azt, amit mi a bűntől való szabadulás érett próbálkozásaként kíséreltünk meg körülírni: metanoein — megváltoztatni a gondolkodásunkat. Az O- és az Újszövetség is számtalan példát hoz a bűntől való éretlen szabadulásra. Gondoljunk csak az Ószövetségben a Nátán—Dávid epizódra. A gyilkos és házasságtörő Dávid megjátssza magát: ő a szociálisan elkötelezett király, aki a lehető legkeményebben reagál mások túlkapásaira: A halál fia az az ember! (A bűn egy olyan domb . . .) Nátán azonban megmondja neki: Te vagy az a férfi! — Vagy gondoljunk arra, hogyan leplezi le Krisztus a farizeusokat. Egyetlen szóval megállítja a vádak áradatát: Aki közületek bűn nélkül van, az dobja rá az első követ. . .! Krisztus nem hagyott kétséget afelől, hogy az üdvösség kikerülhetetlen feltételének tekinti a megtérést, azaz a bűntől való szabadulás érett formájának a kísérletét a szent és irgalmas Isten színe előtt. Azt is értésünkre adta, hogy ezt a megtérést az egyik legnagyobb emberi teljesítménynek tartja: Egy megtérő bűnös nagyobb örömet okoz az égben, mint 99 igaz. Krisztus megmutatta továbbá, hogy ahol kivirágzik a jószándék, a megtérésnek úgyszólván csak az első mozzanata, ő mindig eléje siet az embernek mindent legyőző szeretetével (a jobb lator, a bűnös asszony). A megtérés üdvhozó valósága a bűnbánat szentségében Ez a folyamat, amely konkrét, emberi, reális, jelszerű, az üdvösség valóságával teljes, a világ- és az üdvtörténetbe átnyúló folyamat, ez a bűnbánat szentsége. Talán jó lesz, ha lerögzítjük az egész folyamat teljes képét, amit nem engedhetünk elcsökevényesedni a túlzó spiritualizálással, bár a lényege a benső magatartás marad. Krisztus a megtérésről szóló tanítását az irodalmi szempontból legszebb példabeszédébe öltöztette: a tékozló fiú történetébe. Olyan egyszerű történet ez, hogy egy négyéves gyerek is megérti, s olyan mély, hogy a világ egyetlen misztikusa vagy teológusa sem képes kimeríteni. — A megtérés evangéliumában és a megtérés szentségében a hit csodálatos kincse van birtokunkban, de azt korunkban újra felszínre kell hozni, fel kell fedezni. Ne csodálkozzunk azon a tényen, hogy egyházi berkekben is van elásva valami kincs a földben — a bűntudat-elfojtás manapság annyira viruló folyamatának egyik aspektusa ez, bár a bűntudat szentsége krízisének nem ez az egyetlen oka. Egyébként nem csupán a krízis létezik. Harminc év gyóntatószék számomra, de mások számára is egyértelműen megmutatja, hogy a gyónás módja messzemenően pozitív irányba változott: a gyónás személyesebb, emberibb, sőt azt merném mondani, hogy vallásosabb lett. Lelkipásztori oldalról nézve ki kell használni a lehetőséget, mind magasabbra kell emelni a kincset, de meg kell érteni az idők jeleit is. És ezzel elérkeztünk a befejező megjegyzéseinkhez: 45
