Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Somorjai Ádám: A fogamzásszabályozásról - néhány szempont tükrében
így a „szociális állam” éppen nem bizonyul annak, amire az elnevezés utal. Ennek oka a családelv és a generációk közötti szolidaritás elvének alapvető megsértése. Eltömegesedő korunkban a saját család és a közvetlen környezet sorsa, úgy tűnik, kisebb szerepet játszik, mint a tömegkommunikációs eszközök révén naponta érzékelhető — de absztrakt „emberiség”-fogalom. Valóságérzékelésünkre jellemző: több szolidaritást érzünk a tőlünk ezer és ezer kilométerekre történő igazságtalanságokkal, mint a szomszéd lakásban, a fal másik oldalán élőkkel, akiket talán nem is ismerünk. Az itt fölvetett kérdések túl sommás elintézése nem áll szándékunkban. Azonban utalni szeretnénk arra, hogy átfogó, kultúránk és civilizációnk alapvető értékeit és hibáit felülvizsgáló szemléletre és kutatásokra volna szükség ahhoz, hogy tisztábban lássuk a születésszabályozással kapcsolatos problémákat. 4. „Magyar helyzet” Hazánkban az egyke-kérdésnek külön irodalma van, az egyke-mentalitás majdnem általánossá vált, vagy a „kettőcske” lett az optimálisnak tartott családmodell, sőt, magukat kereszténynek tartó házaspárok is elegendőnek tartják, ha egy fiúk és egy lányuk van. Helyi egyházunk még adós a kérdés alapos feldolgozásával. Pasztorációs közhangulatunk sem eléggé kedvez a komoly szembenézésnek. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy a harmadik, a negyedik élet vállalása sokszor heroikus erőfeszítéseket kíván meg az egyes családok horizontján. Fölvetődik azonban a kérdés: ruhát csak a ruházati üzletekből lehet beszerezni? Nincs ennek más módja? Hol van az egyházközség, amely mind anyagilag, mind erkölcsileg segítséget, támaszt nyújt a nagycsaládoknak? Úgy gondolom, hogy mielőtt fölvetnénk a szexuáletikai problémákat vagy megkérdőjeleznénk a hivatalos egyházi tanítást, amely „akár alkalmas, akár alkalmatlan”, védi az élet abszolút értékét, szükséges volna a szociáletikai szempontok fölvetése, bővítése, a gazdasági, felfogásbeli és más problémák vizsgálata és közös erővel történő megoldása. Álláspontunk nem helyezkedik a korlátlan termékenység propagálására. Célunk nem 10—15 gyermekes családokra való buzdítás. Az ilyenre lehet példákat találni, kötelességünk őket megbecsülni és segíteni, de a cél sokkal inkább a családi szentély maximális védelme, amelyet a mai, racionális kultúrában, felelős szülői magatartást propagálva, nem nagyon tudnánk három-négy gyermekesnél nagyobbra kívánni, de kisebbre sem, ha népességünk egészségét és stabilitását meg akarjuk tartani, valamint meg szeretnénk menteni az egészséges, teljes emberré nevelő családi légkört. Ha a fennálló körülmények lehetetlenné tennék az ilyent vagy heroikus feladatot rónának a szülőkre, akkor ezeket a körülményeket kell megváltoztatni. Nincs elég lakás? Építsünk többet. Nincs elég jövedelem? Hol a keresztény diakónia és karitász? Rossz a megtermelt nemzeti jövedelem elosztása? Jövőnk érdekében optimálisra kell azt változtatni. 5. összegzés Egyházunkban a hagyományos felfogás inkább a szexuális neokazuisztika kialakítása, ezzel szemben szükséges a prófétai szó, a társadalomkritikai munka vállalása, az ilyen kezdeményezések összefogása mind gyakorlati, mind pedig elméleti szinten. A jeruzsálemi ősegyház vagyon- és szeretetközössége mai körülményeink között is tovább hat, például szolgál az egyház eredeti hivatásának felismeréséhez. Itt a mai és mindenkori szekták és szabadegyházak tanúságtétele és kritikája is szembetűnő a történelmi nagy egyházak megmerevedett szerkezetei számára. AII. Vatikáni zsinat egyházfogalmának megfelelően újra meg kell tudni élni, meg kell tudni jeleníteni az egyház — Isten népe — üdvközösségét, fenntartva az eszkatológiai és evilági remény dimenzióját. — A jövő nem a jelen egyszerű meghosszabbítása. A jövő abszolút, „szem nem látta, fül nem hallotta”. Még evilági értelemben is azzá válhat: nem állíthatjuk, hogy ismerjük a teremtett világ minden anyagi, gazdasági erőforrását, tartalékát. Nem állíthatjuk, hogy a jövő nemzedékek problémáit nekünk magunknak kell már most megoldanunk. Az egyház Isten vándorló népe. Isten a sorsfordulókon megadja a szükséges és elengedhetetlen segítséget, kegyelmet. A mi feladatunk a Hozzá való hűség. 248
