Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fodor György: "Ha olyanok nem lesztek mint a gyermek..." (Mt 18,3)
készíti elő ezt az átalakulást. Miután ugyanis Izrael a Baalokhoz pártolt, így beszél Jahve: „Azért most én csábítom el őt, elvezetem a pusztába, és szívére beszélek... Ott majd úgy felel nekem, mint ifjúsága idején, mint akkor, amikor kijött Egyiptom földjéről” (Oz 2,16—17). Jahve tehát arra a helyre, abba az állapotba vezeti vissza Izraelt, ahol az teljesen rá van utalva, ahol termékenységi istenségek s Kánaán egyéb veszélyei már nem zavarhatják népével való bensőséges viszonyát. Ez a fordulat Ozeás szerint azért történik, hogy Jahve újra csak a magáénak tudhassa Izraelt s hogy még egyszer neki adja a megígért országot.9 A Szentírás tanításából tehát kiviláglik, hogy Isten Országát az fogadja gyermekként, aki kicsinek tudja magát Isten előtt, aki mindent Istentől vár és nem a maga teljesítményei, érdemei alapján akar bejutni az Ö országába. A hallatlan igény és tekintély, amellyel Jézus az evangéliumokban Isten Országa ügyében nyilatkozik, világossá teszi: Isten Országa az ő személyéhez van kötve, „őhozzá menni" és „Isten Országát befogadni" egyet jelent.10 „Ha olyanok nem lesztek mint a gyermek...” legfontosabb tanítását a fentiekben foglaltuk össze, de röviden egy-két további szempontra is fel kell figyelnünk. Jézus ebben a jelenetben a gyermekek iránti helyes magatartásra is tanít minket, szavával és tettével egyaránt. A tanítványok elutasító magatartása (vö. Mk 10,13) azzal magyarázható, hogy a korabeli zsidó társadalom ranglétráján a gyermekek meglehetősen alul helyezkedtek el.11 Sőt, a gyermekkor lenézett állapotnak számított, mivel a gyermekek még nem ismerik és nem tartják meg a Törvényt. Egyes rabbik vitatták, hogy vajon az elhunyt gyermekek részesei lehetnek-e Isten eljövendő királyságának, ahova csak azok juthatnak be, akik megtartják a Törvényt.12 Jézus viszont megvédi és megáldja a gyermekeket, sőt őket állítja oda példaképpen azok elé, akik be akarnak jutni országába, egyértelművé téve, hogy a gyermekek számára mindig nyitva van az üdvösség kapuja.13 Manapság sok esetben a gyermekek iránti helytelen magatartás ellenkező előjelű szélsőségével találkozhatunk („gyermekkultusz”). A tanítványokat felszólító jézusi szavak azonban egyformán köteleznek mindnyájunkat: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tartsátok vissza őket, mert ilyeneké az Isten Országa" (Mk 10,14). A gyermekeket Jézushoz vezetni s rajta keresztül számukra a helyes Isten-képet megtanítani (karácsonykor is!) a keresztény ember legszentebb kötelességei közé tartozik. Túl azon a vitán, miszerint egyes Szentírás-kutatók a gyermekkeresztség legkorábbi igazolását vélik felfedezni Jézus szavainak jelenlegi megfogalmazásában (O. Cull- mann, J. Jeremias),14 az bizonyos, hogy a hagyomány jánosi feldolgozása (Jn 3,3-5) szentségtani (keresztségi) utalásokat is tartalmaz. Számunkra ez nagyon lényeges, hiszen az egyéni értelmi—lelki—kegyelmi folyamatok (megtérés, hit) a szentségi életben konkretizálódnak és nyernek beteljesedést. A gyermekké válás az újjászületésben, a keresztségi fürdőben, s ennek egyre mélyebb, tudatosabb megélésében éri el a csúcsát, hogy aztán a többi szentséggel együtt alkalmassá tegyen Isten Országának mind teljesebb befogadására. A Keleti Egyház első századaiban Nagyszombat éjjelén történt a jelöltek (katekume- nek) megkeresztelése, majd fokozatosan a nagy ünnepeken is (karácsony, vízkereszt, pünkösd). Ezt a hagyományt ma annyiban őrzi a Keleti Egyház, amennyiben a régi keresztelési napokon a Háromszorszent (Triszhagion) ének helyett a következőt énekli a liturgiában: „Akik Krisztusba keresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek, Alleluja!” (vö. Gál 3,27). Ennek mai jelentősége többek között abban áll, hogy alkalmat ad a jelenlévő ünneplőknek keresztségi hitvallásuk és elkötelezettségük megújítására és elmélyítésére, tehát a lelki újjászületés, a gyermekké válás folyamatos fenntartására. Karácsonykor mindez sokat segít abban, hogy az érettünk gyermekké és emberré lett Isten Fiát méltóan fogadjuk. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a szóban forgó ének mind a mai napig szerepel a keresztség és a bérmálás kiszolgáltatásának liturgiájában, a bérmálás szentségi formája után, hiszen eredetileg átmenetet képezett a két első beavató szentség és a harmadik (az Eucharisztia) között.15 Gyermekké lenni... 206
