Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barsi Balázs: "Ilyeneké az Isten országa" (Mk 10,14)
tesen így az első órában fölfogadottak (illetve a hallgatók) többre számítanak. Ezt a szöveg ki is mondja a tizedik versben: „Azt hitték, hogy ők majd többet kapnak”. De nem. Az „ők is” fordulattal a szöveg ki is emeli ezt a „rendellenességet”. A hallgatóságnak kedve lenne tiltakozni. Az Úr Jézus mesterien redukálja a szereplők számát. A 13. versben csak egy munkással beszél a gazda. így, mintha személyesen szólna mindegyik hallgatójához. Sikerül-e meggyőzni hallgatóit? A szövegből nem derül ki, hogy egyáltalán sikerült-e a szőlősgazdának meggyőznie az első órában felfogadottakat. A példabeszédnek ez a nyitva hagyása jeladás a hallgatóknak, felhívás. Felszólítás egyfajta megtérésre. Természetesen az első órában felfogadottak méltatlankodnak. Azt mondják, hogy „ugyanúgy bántál velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük” (20,12). Szerintük a gazda nem vette figyelembe az elvégzett munka különbségét. Ez a reklamáció nem egészen felel meg a 10. versben tett megjegyzésnek („azt hitték, hogy majd többet kapnak”). Méltatlankodásukban nem akarják elárulni azt a számítást, de valójában az bántja őket, hogy ugyanúgy járt el, vagyis, hogy ők nem kaptak többet. Ezzel pedig a gazda jóságára terelődik a figyelem, nem pedig az igazságtalanságra. A gazda figyelmezteti az első órában jöttékét, hogy nem bánik velük igazságtalanul: „Nem követek el veled szemben igazságtalanságot, nemde egy dénárban egyeztél meg velem?” (20,13) Aztán két kérdést tesz föl nekik: „Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok?” (20,15) Nem cselekedhetek szabad, szuverén módon? Erre nem vonatkozik a megegyezés! A gazdát az első órában kötött megegyezés erre nem köti. A második kérdés még mélyebbre megy: „Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok?” (20,15) A „rossz” és a „jó”, a „szemed” és az „én” ellentétére kell figyelnünk. A „rossz szem” bibliai, zsidó kifejezés, amely gyakran jelenti az irigységet, a féltékenységet, amely a jó látásakor kel fel az ember szívében. De tágabb értelemben jelenthet rosszindulatot, ellenségeskedést is. Lehet, hogy itt mind a kettőről szó van. Ezek az első órában meghívottak irigylik társaikat, ugyanakkor ellenségesek a gazdával szemben, éppen a gazda jósága miatt. így tehát a gazda leleplezi méltatlankodásuk igazi indítékait. Nem az igazságosság követelése a mozgatójuk, hanem romlott szívük. A gazda nem veti el munkásait, hanem szeretné őket meggyőzni, bevonni őket abba a látásba, ahogyan ő látja a dolgokat. Az Úr Jézus nem erkölcsi tanítással áll elő itt, hanem Istent nyilatkoztatja ki. Istent, aki túllépi az érdem és jutalom szigorú igazságosság szerint működő kategóriáját. A Jézus-korabeli zsidóság, főleg a farizeusok ismerték ezeket a képeket. A munka jelentette az emberi fáradságot, amelyet a törvény betartásában, tanulmányozásában kifejt az ember, a jutalom pedig jelentette az isteni áldást. A kettő pontosan megfelel egymásnak. A Jeruzsálemi Talmudban olvasunk egy, ehhez a példabeszédhez nagyon hasonló esetet. Bún rabbi korai haláláról számol be. Amikor Bún rabbi, Hijja rabbi fia meghalt, Zeira rabbi ezt a beszédet tartotta: „A dolgozó ember álma édes, akár keveset, akár sokat eszik — (Préd 5,11). — Mihez is lehetne ezt hasonlítani? Egy királyhoz, aki sok munkást fogadott föl. Volt egy, aki túlságosan sokat fáradott. De mit is tett a király? Száz lépést tétetett meg vele. Amikor eljött az este, a munkások jöttek, hogy átvegyék bérüket. A király ennek a munkásnak is (akivel sétált) teljes bért adott. A többiek méltatlankodva mondták: mi egész nap fáradtunk, míg ez csak két órát fáradott és ugyanazt a bért adod neki is, mint nekünk. A király azt mondta nekik: ez két óra alatt többet fáradott, mint ti egész nap alatt. így Bún rabbi is huszonnyolc év alatt többet fáradott a Tóra tanulmányozásában, mint egy más szorgalmas tanítvány fáradott volna száz éves koráig.” Ebben a példabeszédben a gazda a „csak két órát” dolgozó munkással csupán látszatra bánt jobban. A munka és a bér pontos megfelelőségének alapelvét tiszteletben tartotta. A király (Isten) tartotta magát a szabályhoz, és így a zúgolódás igazságtalan. Látjuk, hogy a munka, a munkabér képei Jézus korában lefoglalt képek, amelyeket a vallási gondolkodás az érdem és az isteni jutalmazás gondolatkörére alkalmazott. A példabeszédet elemezve helytelen azt állítani, hogy Jézus elutasítja az „ennyi munka, ennyi bér” elvét, hogy felforgatja a munkabér, a fáradság és a jutalmazás szigorú arányosságát. A gazda tudja, hogy mennyit dolgoztak, akik egész 198
