Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bíró László: Gondolatok az ifjúsági pasztorációról és az ifjúsági zarándoklatokról
lépnek feléjük. Az egyik lelkiíró mondja: „A természetes jóság csodálatot vált ki, természetfeletti hitet ébreszt.” — őszinte megtérést vagy meghívást a hitre. A bűnbánati liturgia, a gyónás és a lelkibeszélgetések jelentős helyet foglalnak el az ifjúsági találkozón. Egyre többen teszik le a búnbocsánat szentségében, életgyónásszerű keretben az elmúlt év vagy hosszú évek terheit, s aki még nem gyónhat és nem áldozhat, abban megszületik az elhatározás, hogy otthon előkészül az első szentgyónásra, szentáldozásra. — Egységet. Legtöbb ifjúsági találkozó csúcsa a megyésfőpásztor vagy megbízottja által celebrált szentmise, amelyen a fiatal különösen is érzi, hogy a főpásztor érte jött oda, az övé, s épül az egység, az egyház egysége. Amikor a fiatalok a hierarchia képviselőjével egységben mutatják be a legszentebb áldozatot, igazán, valóságosan eggyé válnak vele és az egész egyházzal. Milyen jó lenne, ha a megyésfőpásztorok vagy megbízottjaik nemcsak a szentmise egy órájára tudnának együtt lenni a fiatalokkal, hanem más programokon is részt véve, a fiatalok emberközelből találkozhatnak püspökükkel. A különböző egyházmegyék más-más szemináriumban tanuló kispapjai is ott vannak ezeken a találkozókon, korábban inkognitóban, mintha ott sem lennének, még egymásról sem nagyon tudták, hogy kispapok. Most már — legalábbis Máriagyüdön, de más találkozókon is — a liturgikus aktusokon reverendában, karingben, illetve habitusban jelennek meg. Napközben többször összejönnek, a napi zsolozsma esedékes részeit közösen végzik, felajánlva azt a találkozó kegyelmi gyümölcseiért. Legtöbben már a katonaságtól ismerik egymást. Jó nekik összetalálkozni, építeni az annyira hiányzó kispapegységet. — De épül az egység közösség és közösség, falu és város között is. Nemegyszer címet cserélnek a fiatalok, felkeresik egymást személyesen vagy közösségileg a találkozók után. Sok mindent lehetne és kellene még mondani ebben a témakörben, mit ad az ifjúsági találkozó fiataljainknak, de a legfontosabbat úgysem tudjuk megfogalmazni: a transzcendens történést, ami a lelkek mélyén megy végbe, hogy hogyan épül egy-egy ifjúsági találkozón keresztül az egyház a szívekben. Nem tudunk szólni arról az egységről sem, amely az ifjúsági búcsúk csendes szobáiban, spontán alakuló, sokszor egész éjszakát átvirrasztó imaközösségeiben jön létre Isten és ember, ember és ember között. Annyi biztos, hogy aki nyitott emberként vesz részt egy ilyen ifjúsági találkozón, a végén személyes üzenetként hallja meg: „Vidd tovább Krisztust!” e) Milyen lehetőségek rejlenek ifjúsági búcsúinkban? Akár kívülállókat, akár hívőket kérdezünk meg egy-egy ifjúsági találkozó kapcsán, — az eufóriától az objektív kritikáig —, a legkülönbözőbb véleményekkel találkozunk. Van, aki megtapasztalja Isten békéjét, a közösségben megjelenő Krisztust. A másik meg az éppen megtért ember megilletődésével szól. Tény az, hogy a kívülállók sem szólnak ellenséges, elmarasztaló hangon találkozásainkról. Amikor mások valami hiányérzetről tesznek említést, ez a találkozónak abból a jellegéből adódik, hogy kialakult alkalmaink egyelőre még sok minden feladatot vállalnak komplex módon. Szükség volna kifejezett imatalálkozókra, keresztény kulturális fesztiválra, egy-egy témát alaposan körüljáró teológiai napokra, ökumenikus jellegű ifjúsági napokra, falu-város találkozóra. Igény van a szó szoros értelembe vett zarándoklatokra, ahol a fárasztó gyaloglás szembesít önmagámmal, az egyúton levés, az egy cél felé haladás, amely szükségszerűen kínálja az egymásra figyelés lehetőségét, nem enged passzív befogadónak lenni, egyháztudatot formál, az engesztelés lelkületét hozza létre. Az évről évre május elején induló márianosztrai zarándoklat kiváló alkalmait átélni: Mit jelent zarándokolni? Az országos jellegű találkozók mellett egyre többször hallani regionális találkozókról, amikor egy-egy esperesi kerület vagy környék ifjúsága találkozik össze. Nagyon kellene gyarapítani az ilyen találkozók számát. Legyenek profilírozott találkozóink, de maradjunk meg az országos jellegű, komplex igényekre figyelő alkalmainknál is. Az ifjúsági munkának ez a része olyan mértékben kell, hogy bontakozzék, ahogy az igény ébred a lelkekben. 184
