Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)

1988 / 3. szám - KÖRKÉP - Tomka Ferenc: A katolikus felnőttképzés Magyarországon

2. A növekvő vallási érdeklődés. A felnőttképzés szükségességét napjainkban sajátosan aláhúzza a vallás iránti — fiatalok és felnőttek közt jelentkező — növekvő érdeklődés. A jelenség okait ugyan többféleképpen lehet magyarázni, de a tényt senki sem tagadja. — Nemcsak katolikus sajtónk tájékoztatott több alkalommal — egyrészt az egyházon belüli növekvő vallási elmélyülési igényről, másrészt a természetfölöttinek az egyházon kívül egyre szélesebb körben jelentkező kereséséről — hanem az állami sajtó is ismételten foglalkozik a témával.5 De még ennél is többet mondanak maguk a tények: például a városi és ifjúsági lelkipásztorok tanúskodása egy minden eddiginél nagyobb vallási érdeklődésről; vagy a levelező teológiák növekvő látogatottsága; vagy azoknak az egyházmegyéknek és plébániáknak — már említett — példája, amelyeken elkezdték a felnőttképzést. (Az egri egyházmegyében például a főpásztor 1987-ben egyik napról a másikra indította be a felnőttképző előadás-sorozatokat az egyházmegye jelentősebb városaiban, 16 plébánián. A hétről-hétre tartott — közös tematikát követő — előadásokat kezdettől nagy érdeklődés kísérte, s látogatottságuk nem csökkent, sőt sok helyen nőtt.)

3. A paphiány. Ami végül a felnőttképzés szükségességét illeti, itt csak említhetjük — amiről már annyi szó volt az utóbbi években —, hogy a magyarországi óriási arányú, s a következő években még erősen növekvő paphiány megoldása is csak a hitükben jól képzett felnőttektől, világi hívektől várható.6

A felnőttképzés címzettjei. A mondottak után — ha a felnőttképzés helyzetéről, szükségességéről szólunk, — a kép teljessége kedvéért tisztáznunk kell, kik is felnőttképzésünk címzettjei. Mert, ha a katolikus felnőttképzésről beszélünk, általában katolikusokra, többnyire gyakorló keresztényekre gondolunk. Pedig az egyház jézusi küldetése alapján — s ezt az újabb egyházi dokumentumok ismételten hangsúlyozzák — minden emberhez küldetést nyert. Gyakorló hívőkhöz, vallásukat alig vagy nem gyakorlókhoz és az egyházon kívülállókhoz is (EN 52—57).

— Ami az egyháztól távolállókat illeti, amint láttuk, minden jel arra mutat, hogy e típus tagjainak körében is nő az érdeklődés a vallás iránt. Egy kis részükkel hagyományos lelkipásztorkodás keretei közt is találkozunk, elsősorban szentségkiszolgáltatások, házasságkötések alkalmával, de újabban — elsősorban városi helyeken — számos egyéb alkalommal is. Találkozunk fiatalokkal és felnőttekkel, akik talán semmilyen vallási ismerettel nem rendelkeznek, esetleg megkeresztelve sincsenek, de szeretnének megismerkedni a kereszténységgel. A velük való kielégítő foglalkozás híján azonban úgy tűnik, hogy nagyon kevesen találnak haza az egyházba; viszont sokan csatlakoznak szektákhoz vagy más áramlatokhoz. (Ez konkrét tapasztalat napjainkban.) — Pedig egy római rendelkezés (az Ordo Initiationis Christianae Adultorum) már 1972-ben előírta, hoav a püspöki karok aondoskodianak a felnőttképzés egy sajátos formájáról: minden nagyobb városban olyan előadás-sorozatok tartásáról, amelyeken részt vehetnek érdeklődő nem hívők, hittől távolállók, s amelyek által megismerkedhetnek a kereszténység alapvető kérdéseivel. Amint láttuk, néhány ilyen katekumenátus jellegű kezdeményezés van már országunkban, de egyelőre csak elenyésző számban.

— Ami az ún. nem gyakorlókat vagy peremkeresztényeket illeti, velük még van is elég sok kapcsolatunk, de mintha legtöbb helyen nem tennénk eleget azért, hogy visszavezessük őket a keresztény életbe. Ha a felnőttképzés helyzetét és feladatait látni akarjuk, fontos ismernünk a jelzett csoportok arányait.7

A nem hívők vagy inkább a kereszténységtől távolállók arányának egyik mutatója a keresztelések számának alakulása. Ez pedig 1950 óta jelentősen csökkent. Amennyiben 1950-ben 100%-nak vesszük a katolikusnak keresztelt szülőktől született gyermekek keresztelési arányát, 1984-ben (amint láttuk) ez az arány 73%-ra esett vissza. Ez azt jelenti, hogy ma ugyan még az össznépességnek csupán kb. 6%-a nincs megkeresztelve, s a fiatal felnőttek kb. 13—15%-a, de a ma születő gyermekeknek már kb. 30—33%-a. (Ui. a protestánsok közt minden jel szerint a keresztelések még nagyobb arányban csökkennek, mint a katolikusoknál.) Ez pedig azt jelenti, hogy ha e folyamat tovább tart, akkor néhány évtized múlva a fiatal felnőtt népesség kb. egyharmada nem lesz megkeresztelve.

167