Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)

1988 / 3. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE DR. SEREGÉLY ISTVÁN EGRI ÉRSEKKEL - A keresztény felnőttképzésről

— A különböző korú, műveltségű emberek bázisközösségeknek nevezett csoportjai, ha megmaradnak az egyház Krisztus akarta irányítása alatt, erőforrást, védelmet és gyarapodást nyújtanak a hitnek és hívő életnek.

Semmit sem változtat a bázisközösségek értékén, hogy tévedés forrásai is lehetnek, amennyiben elszakadnak az egyház Krisztus adta szervezetétől, tanító hivatalától. Emberi törekvés, próbálkozás sohasem volt tévedés, eltévelyedés nélkül. Bízhatok benne, hogy a gyerekbetegségek múltával, a bázisközösségek maradandó értékei hatékony eszközök lesznek a szekularizált világban élő ember hitének megőrzésében és fejlesztésében.

Harmadik eredménnyel kecsegtető tényező: a pápák utazásai. Akár lelkes fogadtatással, akár kontestálással állnak szemben, az evangéliumra, a hit forrását és fenntartóját jelentő egyházra irányítják nemcsak az ottlévok figyelmét, de a tömegtájékoztatás révén interkontinentális hatást is fejtenek ki. — VI. Pál pápa 1965-ben az ENSZ-ben mondta: „Mi kétezer éve egy üzenetet képviselünk a világban." Ez az üzenet a jóakaraté és Isten kegyelméből élő ember számára a hit forrása ma is, a világ minden táján.

Biztos vagyok benne, hogy a világ ezerarcú életszemléletet hirdető és képviselő kavalkádjában a pápa mindenhol egy és ugyanazon igazságot és életútat hirdető megnyilatkozásai nem engedik elaltatni lelkiismeretünket. Nem lehet azt mondani, hogy mindenki maga dönti el, miként formálja minden módon jónak vélt életét. A keresztények ugyanis merik mindenhol és mindenkinek ugyanazt az egyedüli jó evangéliumot hirdetni.

A világi hívek egyre pótolhatatlanabb szerepet kapnak az evangelizációs munkában. A zsinati megújulás óta hazánkban is egyre inkább látjuk ennek a szerepnek kibontakozását. Miként kapnak és kaphatnak részt a keresztény felnőttképzésben?

— Másképpen szól a megbízás a krisztusi evangelizációra a szolgálati papsághoz, mint a világiakhoz, de mindegyikükhöz szól. — A világiak evangelizáló szerepe két okból növekszik az egész világon. Egyik ok a szolgálati papság hivatását vállalók csekély száma. Másik a tömegek nagykorúsodása. Ez utóbbihoz tartozik, hogy kitágult az evangelizáció köre. Nemcsak a papok által eddig evangelizált szent helyek, de a világi keresztény élet — papok által el nem érhető — helyei is a hit gondozását szolgálhatják.

A világiak — olvassuk az „Evangelii nuntiandi” megállapítását —, „elsőrangú és közvetlen feladata nem az egyházi közösségek alapítása és vezetése, mivel ez sajátosan papi munka. Feladatuk viszont, hogy megragadjanak minden keresztény, evangéliumi lehetőséget, amire alkalmuk van a világban, de nélkülük nem valósulna

meg’’ (70).

Ez az általános szerep. Miben mutatkozik meg szerepük a keresztény felnőttképzés terén? — Első a saját jártasság megszerzése, apostoli küldetésük eredményes teljesítésére. Ezért nyíltak meg világszerte, a hajdan csak papok által látogatott teológiai fakultások és főiskolák világiak számára. — Egyre több középfokúnak minősíthető tanfolyam, több éves kurzus is szerveződik püspöki karok, egyházmegyék megbízásából és tekintélyével a keresztény felnőttképzés munkatársainak kiképzésére. — Mindez magával hozza az igényeknek megfelelő szakirodalom megszületését is. Egyben a sok gondot, hogy a még nem járt úton a világiak feladatkörét időtállóan meghatározzák.

Még mindig az evangelizációban részt vállaló világiak felkészítéséhez tartozik a megfelelő lelkiséget megalapozó és gondozó, rövidebb-hosszabb lelkigyakorlatok anyagának, módszerének kidolgozása —, a részvétel lehetővé tétele, és kötelező voltának sürgetése. — Nagyon fontosnak látszik, hogy a világiak, akik részt vesznek az evangelizációban, ne hivatalnokok, hanem hivatással bíró önkéntes, élő hitú keresztények legyenek.

A kisgyermekek elemi oktatásához a keresztény szülő is rendelkezik kellő tájékozott160