Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Korzenszky Richárd: Elveszíti-e az egyház a fiatal korosztályokat?
tagolódását. Felelős ember, Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes szavait idézzük: „A teljes értékű középiskolát elvégzett. . . érettségiző ifjúság aránya másfél évtizede változatlan, nagyjából egy harmada egy korosztálynak. Hatvan—hetven százalék az európai átlag ... Az iskolázottság ma úgy oszlik meg, hogy körülbelül egy generáció egyharmada fejezi be a középiskolát, egy másik harmada elvégzi a szakmunkásképzés valamely iskolatípusát, de a harmadik harmadnak nincs semmije, egy szál maga van a világban ...” Ugyanő mondja a következőket is: .......kétszázezr en felül van az olyan tizenévesek száma, akik mindenféle kapaszkodó nélkül vannak a világban, és az ő helyzetük társadalmi beavatkozás, segítség nélkül kilátástalan . . . a személyiség úgy sérül, hogy tulajdonképpen nincsenek meg a világban való eligazodásnak még a motívumai sem, nincsenek célok, tudatos megfontolások, egy-egy pillanathoz való igazodás, csapódás, teljes dezorientáció figyelhető meg. Hiányoznak azok az értékminták, magatartásminták, amelyek az egyén számára kijelölhetnék a reális és követendő életutakat. . . Értékmintákra lenne szükség, amelyek az egyént képessé tehetik arra, hogy saját erőfeszítése révén valamerre elinduljon. Ehhez nem találjuk az eszközrendszert és utat. És ez összefügg a tartalmakkal, amit közvetíteni kellene, mert egy dolog az, hogy legyen intézményrendszer ... és egy másik az, hogy az iskolában mi történik: milyen magatartásmódok, értékminták közvetítődnek.” („Vegyük az iskolát. . .” Gazsó Ferenccel beszélget Baló György. In: Mozgó Világ 1987/12.10., 14. o.) Az iskolai hitoktatásra beírt gyermekek száma az iskolába beírt tanulólétszám százalékában a következő: 1979-ben 4,49%, 1986-ban már csak 3,21%. (Ez a százalékarány nem tartalmazza a templomi, nem iskolai katekézisre járók adatait. — Tájékoztató a Magyarországon működő egyházakról és felekezetekről. Bp. 1987. 95. o.) A legalacsonyabb Szabolcs-Szatmár megyében (0,01%), a legmagasabb Nógrád megyében (13,83%). Budapesten 0,04%. Kérdés: ennek a semmiképpen sem magas számú fiatalnak hol biztosít később egyházi közösségünk életteret, ahol már nem mint oktatott vagy kioktatott lehet jelen, hanem az élet dolgainak alakításában, intézésében résztvevőként van ott? Vagy: milyen formában tapasztalja meg ez a valóban nem nagy létszámú fiatalság, hogy életalakításában, önállóvá váló életében konkrét támogatást nyújt számára az a közösség, amelynek képviseletében az életet szolgáló, tevékeny szeretetről tanítás kapott? (A lehetséges konkrét közösségi segítés sokféle formáihoz a gyakorló lelkipásztorok tudnak bizonyára sok elképzelést, megvalósítható ötletet adni.) Egy másik tájékoztató adat. Az országban a kb. 550 érettségit adó középiskola közül 8 katolikus, 1 református. Az ország középiskoláinak tehát mindössze 1,63%-ában mondható mértékadónak a kereszténység értékrendje. Miért is érdemes ezt kiemelni? Nagy Attila közzétett a Kultúra és Közösség c. folyóirat 1986/5. számában egy tanulmámyt, címe: A 15—18 éves fiatalok motivációs bázisáról. Kutatásának központi kérdését így fogalmazza meg: melyek ma azok az értékek, célok, amelyeket az új nemzedék — igaz, az előzőek vállain állva — magáénak ismer el? A reprezentatív mintában szerepeltek a következő csoportok: gimnazisták, szakközépiskolások, szakmunkástanulók, szakmunkások, segéd- és betanított munkások, pannonhalmi gimnazisták és debreceni református gimnazisták. A feladat cél- és eszközértékek rangsorolása volt (célértékek: béke, szabadság, a haza biztonsága, családi biztonság, igazi barátság, boldogság, egyenlőség, igazi szerelem, belső harmónia, emberi önérzet, társadalmi megbecsülés, a munka öröme, változatos élet, bölcsesség, kellemes élet, a szépség világa, anyagi jólét, üdvözülés. Eszköz-értékek: intelligens, értelmes, becsületes, felelősségteljes, bátor, fegyelmezett, tiszta-ápolt, önálló-erős egyéniség, racionális, ésszerű, segítőkész, előítélettől mentes, gyöngéd, szeretetteljes, udvarias-jólnevelt, alkotó szellemű, jó kedélyű, törekvő, engedelmes, megbocsátó, hatékony). A közölt számadatok helyett hadd idézzem inkább a tanulmány általánosabb érvényű megállapításait: „Radikális eltéréseket kizárólag a katolikus és a református gimnáziumokba járók értékrendje mutat... A vallásos csoport az üdvözülés mellett a megbocsátást, a szeretetet, a barátságot, a szerelmet, a belső harmóniát, a bölcsességet és az előítélet-mentességet tartja sokkal fontosabbnak, mint az 155
