Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyulay Endre: Keresztény felnőttképzés jelentősége és feladata
A helyzet komoly, sőt súlyos. De mi a kiút? — Evangelizálni kell Európát! Hogyan? Metafizika hiányában valami újraélesztést, az igazságnak a bemutatását kell vállalnunk. Be kell vonni a látható világon túl lévőt, a láthatatlan világot is a tudat világába. Nem könnyű feladat. Az evangélium és a kultúra összeegyeztetése nem esik egybe a kultúrával, a kultúra haladásával. De meg kell mutatni, hogy nem kívülálló, hogy újra egybe lehet forrasztani a kettőt. Nálunk az ateistákkal való találkozás nagyon érdekesen épp az erkölcsöt veszi elő, az pedig nagyon evangéliumi. — Valahonnan innen indult el Európa, csak elfelejtette. — A népi vallásosságot meg kell tisztítani a babonától, de fel kell használni a benne rejlő erőket is. A plébánia és a kisközösségek kapcsolatának elmélyítésére, a hívek tanúságtételére van szükség. A nagynak kicsikbe való szétosztására van igény, a nagyra irányítva. 100 ló is húzhat egy cél felé kocsit, nem kell egy traktornak húzni száz lóerővel. A fontos: egy célba. A kisközösségek egy célra irányulásának fontossága! Itt van helye annak a bizonyos egymásra találásnak, egymás tanúságtétele megismerésének, a személytől személyig való hatásnak, mert csak így közelíthetők meg a kívülállók. Fontos szerepe van a szülők képzésének, a szülők elindításának ezen az úton. Nagy kísértés ma a neopelagianizmus: az ember nagyon jó, önmagától képes minden jócselekedetre és másokat is erre vezet. Pedig az Isten szava, kegyelme az, ami erősít! Természetesen kemény munkára van szükség: „A hit szolgái közt legsúlyosabb nehézség maga a lanyhaság. Külső jele a fáradság, csalódás, kényelmesség, közöny és főleg: az örömtelenség. Őrizzük meg tehát a szív buzgóságát, azt az édes örömet, hogy továbbadhatjuk az evangéliumot, még ha könnyek között vetünk is. Legyen bennünk ez a szándék szilárd elhatározássá, amitől senki sem tud eltéríteni” (Evangelii nuntiandi). A konkrét feladatokat az Egyházmegyei Zsinat Bécsben már 1971-ben útmutatóan bemutatta: — 1. Területi beosztás korszerűsítése (ipari gócok, közlekedés figyelembevétele stb.). Tehát nem a hagyományos espereskerületek, hanem valami olyan megoldás, ami ma összetart. Nem történelmi, hanem missziós centrumokra van szükség. A társadalomban kell jelen lenni, hatékonyságáért feladatokat kell vállalni! — 2. A plébániai lelkipásztori szolgálat súlypontja az igehirdetés. — 3. A liturgia a szentségek vételében a hit melletti személyes döntésre segít. — 4. Ennek a cselekvő szeretetben kell megnyilvánulnia: betegek, öregek, egyedülállók, tehetetlenek szellemi-lelki megsegítése. Az anyagi javaknál a szíves szó gyakran többet ér — a kettő együtt még többet. — 5. A felnőttek hitéletének szolgálata. A gyermekfoglalkozás célja: megnyerni őket is és általuk a szülőket. A gyermekkatekézisnél nem lesz semmi eredmény, ha a szülők nem működnek közre. — 6. Ház- és családpasztoráció: családi mise, fiatal anyák köre. — 7. A távolállók: utánamenő lelkipásztorkodásra, nem irodai lelkipásztorkodásra van szükség. A plébánia belső élete olyan legyen, hogy a kívülállók felé élményszerűen tolmácsolhassa: az egyház az üdvösség szentsége. Ennek feltétele: a hívek személyes döntéssel álljanak hitük mellett; élő közösségben tevékenykedjenek, ahol szeretetet mutatnak; a plébánián belül missziós lelkületű közösségek alakuljanak. — 8. Világiak részvétele, összmunka a felelősök között. A plébános együtt döntsön a papokkal és egyházközségi képviselőkkel. Közös tervezés, munkaközösségek! Nemcsak az adminisztrációs dolgokban, hanem az egész lelkipásztori munkában is! (Egyházközségi képviselőtestület valódi szerepe és jelentősége!) Hátráltató tényezők: a papság féltékenysége és nehézkessége. Világiaknál: a karizmakomplexum, (önbizalom és vállalkozási kedv hiánya vagy ennek túltengése). A félműveltség egyházi téren: cikkek, rádióhírek nyomán zavaros teológiai egyveleg — félművelten is kioktatják a papot. Félelem vagy a vállalkozástól vagy attól, hogy a klérus kihasználja őket. A világi munkatársak e világban élnek, maradjanak is és működjenek ott. A kölcsönös segítés teheti eredményessé munkájukat! 144
