Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyulay Endre: Keresztény felnőttképzés jelentősége és feladata
túlmutat. Szókincse, beszédmódja, magatartásmintája a közösségnek, társadalomnak segítséget nyújt. A kultúrszint különbségei természetesen problémákat jelentenek. Itt már kell valami olyan, mint ami a „kisközösség”. Legyenek azok egyházközségek, liturgikus közösségek stb., melyek ezeket a szintkülönbségeket valahol összhangba tudják hozni, lefordítják a tagok nyelvére, élettel hatják át azokat. Ezekben is szakemberek vizsgálják meg az alapvető kérdéseket, az élet változásait, de úgy, hogy azokat tovább is tudják adni. MIT LÁTUNK A KERESZTÉNYSÉG INDULÁSÁNÁL? Mit látunk Jézusnál és mit látunk az Apostolok Cselekedeteiben? 12 embert, akiket Jézus jelként állít elénk. „Arról ismernek meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” „Én kaptam minden hatalmat. . . elmenvén tanítsatok minden népet.” — „Te Péter vagy és erre a kősziklára..Megtalálom tehát a későbbi szervezetnek, intézménynek is az alapjait. Ha most ezt tovább vizsgálom mint liturgikus közösséget, hol találom meg a „kisközösségnek” személytől személyig való hatását? Plébániaközösségben mekkora az ismerősköröm? És az egyházmegyei körben, világegyházban? A belső igény személyem bemutatására, a másik tanúságtételének átvételére jól kimutatható. És mégsem olyan döbbenetes élmény ez, mert a szomszédom, a kisközösségem tagja, valaki a munkahelyemen, igazán hat majd rám. Amikor ennek a fontosságát szeretném láttatni, akkor egy kicsit kirándulhatunk Angelo Rossinak az egyházmegyéjébe, aki így ír: Brazíliában egy acélközpontot létesítettek, a lakosság hirtelen megnövekedett, összetételében erősen megváltozott. A kevés pappal rendelkező egyházmegyét különféle szekták kezdték meghódítani. Rossi ekkor „népi katekézist" szervezett. Azaz „a nép számára általában, főleg pedig a külvárosiak számára” — ilyen utasításokkal: „A ,népi katekéta’ olvas és nem beszél, nem prédikál és nem rögtönöz.” „Hetenként legalább egyszer összehívja a népet. . . s felolvassa nekik a .katekézis leckét’, imádkozik a néppel . . . vasárnap pap nélküli misét tart..., májusi ünnepségeket vezet. . ., előkészíti a házasulandókat. .., megünnepli a nagyhetet a néppel ...” — Rossi 1956-ban, október 28-án útnak indít 372 népi katekétát, egy év múlva már 475 a számuk. Lényeges volt, hogy a nép körében éljenek, erkölcsileg példát mutassanak, és tudjanak olvasni (Brazíliában vagyunk!). — A hatás nem váratott magára. Sok szekta imaháza kiürült, a hívek egymásra találtak, a lelkipásztorok óriási segítséget kaptak és megkönnyebbülést éreztek. Rövidesen más egyházmegyék is átvették ezt a gondolatot. Egy másik példa ugyancsak Brazíliából: kezdeményezés és pap nélküli plébániák megszervezése. 1963-ban egy brazil alapítású női szerzeteskongregáció négy tagját bízták meg egyik helység ellátásával. (9000 lakos, kétharmada szétszórt tanyákon él.) A betegek áldoztatását a nővérek végezték, ugyanígy a napi istentiszteletet, igeliturgiát is. Feladatuk: a hit és a keresztény élet megőrzése, a plébániai közösség megteremtése. Törekszenek rá, hogy a laikus hívek vállalják a felelősséget a hitéletben. Igyekeznek fölfedezni a nép körében élő vezető egyéniségeket, tudatosítani bennük a keresztségből eredő felelősségüket, és ezáltal bekapcsolni őket a plébánia apostoli és szociális tevékenységébe. — Az újabb próbálkozás nyomán felébred az érdeklődés, és megindul annak láttatása, hogy nemcsak a klerikuson keresztül lehet és kell elindítani a hit ébresztését. Hogy jól láthassunk, szeretném korunkat magunk elé idézni Franz König bíboros „Nem elég csak a technika” c. cikke alapján. A technika magában rejti a teljes ellenőrzés, valamint a teljes felszabadulás lehetőségének csíráját. Technika nélkül az élet a mezőgazdaságra épülne, az átlagéletkor alacsony lenne, falvak, városok elszigetelten élnének, mint Európa 1800-ban. Mit látunk ma? Városokat, találmányokat, utazásokat. Mégsem alakult ki az igazi nemzetköziség! Vajon növeltük-e egymás iránti felelősségünket a technika haladásával? A céltalan, irány nélküli technika szörnyeteggé válik. Utunk korlátozott lesz: a természet, az energiák kizsákmányolása, a javak igazságtalan elosztása ... A 140
