Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 2. szám - KÖRKÉP - Koncz Lajos: Szentség a világban és az emberben
szépség az emberi megismerésben ui. egy-egy képességünkre van hangolva. Nem így a szentség, amelynek lehetséges felfogása az összes emberi képességet, az egész embert mozgósítja. Ebből az ismeretkritikai tapasztalatból is következik, hogy a szentség voltaképpen Isten sajátos létformája s nemcsak egyik tulajdonsága, hanem őmaga. A SZENTSÉG TEOLÓGIÁJA. Isten szentsége a kinyilatkoztatott vallásnak annyira központi magja, hogy gyakorlatilag soha nem is volt kétségbe vonva, s így külön egyházi definíciót sem igényelt. A liturgia viszont fennkölt hirdetője és hordozója annak a keresztény tudatnak, mely a „félelmetes” jelleget az isteni fenségben és a „bűvölőt” a tökéletességben érzékeli, s ennek boldogító színelátása az emberi üdvösség végső célja. Ettől az ontikus szentségtől megkülönböztethető az isteni akarat szentsége (etikai szentség), mely egyrészről kizár minden tökéletlenséget és bűnt, másrészt saját abszolút értékét igenli, s ezáltal a végtelen jóságot és szeretetet jelenti. — Isten szentsége azonban — a kinyilatkoztatás tanúsága szerint — nemcsak sztatikus szentség, hanem dinamikus valóság, amely minden teremtményt, embert és dolgot, helyet és időt, tehát mindent, ami létezik, bűvkörébe akar és tud vonni és szentségével átjárni. Hogy mit és mikor igényel és von ki a profánum köréből és foglal le magának az Isten, az teljesen szuverénitásának függvénye és titka. Izrael számára ez az a történelmi pillanat volt, amikor Isten népévé választotta (Kiv 19,5 stb.). S azért természetes következménye lett a szövetségkötésnek, hogy „szent néppé” lettek (Mt 7,6; 14,2;28,9). A világnak és emberiségnek az Ószövetségben elkezdődött „konszekrációja” (Teilhard és a Zsinat kifejezésével) kiáradt Krisztus elérkezésével, a húsvéti misztérium beteljesülésével és a Szentlélek eljövetelével az egész világra. Jézus ajkán ez az Isten-uralom, Isten országa elérkezésének hirdetésével fogalmazódott meg. Vagyis az Isten szentsége a teremtményeket is áramkörébe vonja. Ennek első reprezentánsa maga a megtestesült Isten-ember, Jézus az „Isten Szentje” (Mk 1,25; Lk 1,35; 4,34; Jn 6,69), aki megdicsőítette az Atyát és az Atya megdicsőült Őbenne. S itt a szentség mellett megjelenik egy másik, dinamikusabb kifejezés — a teremtményi renddel összefüggésben, ami lényegében azonos a szentséggel, ti. a „dicsőség” (doxa), az isteni szentség kisugárzása és megvalósulása a világban. Különösen Szent János evangéliumában vissza-visszatérő motívum ez a megdicsőülés (7,18; 8,54; 12,28; főképp 17,1—5 stb.). Isten azonban a Jézusban megvalósult megdicsőülésbe be akarja vonni értelmes teremtményeit is. S ezért szentségét kiárasztja teremtményeire.8 „Szent népet” akart (Kiv 19,6; 1 Pt 2,9) és teremtményeiben az ontológiai és erkölcsi szentséget egyképpen létrehozza. Az ontológiai szentség azt jelenti, hogy a megszentelő kegyelem bekapcsol minket az Isten szentháromságos életébe, hiszen a kegyelem — a megigazultság mellett — az Isten bennünk-lakása. Alapvetően a keresztség részesít bennünket ebben az ontológiai szentségben, és eltörölhetetlen jeggyel bekapcsol Isten új és örök szövetségének népébe. Ezért mondhatták az őskeresztények magukat és egymást szenteknek, ezért nevezte az Apostol is az egyházak híveit — minden gyarlóságuk ellenére — szenteknek (Róm 1,2; Ef 5,3), sőt, Isten szent és kedves választottainak (Kol 3,12) .. . A Szentháromság tehát új szubsztanciás jelenlétet teremt magának a kegyelmes lélekben. És mert a megszentelés princípiuma a szentháromságos személyek közül — tulajdonlás alapján — a Szentlélek, több híres teológussal vallhatjuk,9 hogy a Szentlélek Isten egész sajátos módon veszi birtokba a megigazult lelket; Szent Pál szavaival:,, Isten Lelke lakik bennetek” (Róm 8,9; vö. 5,5; Jn 14,15—17). A SZENTSÉG MINT FELADAT. Az erkölcsi szentség első feltétele az elkülönülés a bűnös világtól. „Ne szabjátok magatokat a világhoz” (Róm 12,2) szentpáli intelmé/vv pontosítja is a feladatokat e téren. Mert az elkülönülés, a szent és profán feladatok xó' distinguálása nem azt jelenti, hogy kivonulhatunk a világból, magára hagyhatjuk a világot, esetleg a más világnézetűek, vagy pluralizmus társadalmát. Már Szent Tamás .zí vorn
