Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 2. szám - KÖRKÉP - Koncz Lajos: Szentség a világban és az emberben
A messiási idők prófétái ma újraélednek, amikor az elnyomottaknak, a nyomorgóknak hirdetik az Örömhírt, nekünk pedig azt, hogy váltsuk tettekre az evangéliumot. Az evangéliumok magyarázata nem vonatkozhat csak az adott szövegekre, hanem időt és teret meghaladó dimenziókra kell tágítanunk. Az írott Szó ma újra élő Igévé lesz, amint Origenész írja: ,,Az a Szentírás, amit korábban betűkkel írtak le, Krisztus egyházában újra Isten élő Szavává lesz” (Horn 20,5). — Isten Szava azonban csak akkor testesül be a történelembe, ha Isten népe hitével befogadja, válaszol rá és tettekre váltja. Hitünk igazságai tehát nem a sikeres hitoktatás által válnak termékeny- nyé, hanem a Szentlélek erejével megélt hittapasztalásokban, amiket tettek követnek. Az „idők jeleinek" a felismerése a Szentlélek ajándéka. Csak az ő erejével vagyunk képesek Isten Szavát Krisztus egyházában újra megtestesíteni. Hogy valóban felismerjük az örökkévaló Atyát, az emberré lett Fiút az emberek között és, hogy a Lélek vigasztaló erejét tudjuk továbbítani, imádkozzuk gyakran: „Küldd el Szentlelke- det és megújítod a föld színét” (Zsolt. 104.30) Párizs, 1987. március. Feljegyezte: Széli Margit KÖRKÉP Koncz Lajos SZENTSÉG A VILÁGBAN ÉS AZ EMBERBEN Mind a természetes vallások, mind a kinyilatkoztatás Ó- és Újszövetsége határozottan vallják és hirdetik, hogy Isten legsajátosabb lényege, a szentség, jelen van és megnyilatkozik a világban. Sőt belőle részesedik a világ, különösen és páratlan módon Isten újszövetségi népe, a Krisztus-hívő — Isten Szentlelke által. A Szentírás számtalan kijelentése hirdeti ezt az örvendetes tényt, egyben fenséges programot a keresztény egzisztencia számára: „Szentek legyetek!”. Épp ezért különösnek és sajnálatosnak kell minősítenünk azt a jelenséget, hogy mennyire nem szeretjük mégis ezt a szót, mennyi tartózkodással, fenntartással, sőt ellenérzéssel találkozunk iránta mindennapi életünkben. Tekintve, hogy ez az érzés elég általánosnak mondható, kívánatos, hogy e viszolygás gyökereit, okait feltárjuk, de még inkább, hogy a szentség megkerülhetetlen kötelességének teológiai alapjait bemutassuk. ELLENÉRZÉS A SZENTSÉGGEL SZEMBEN. Mi az oka az antipátiának a szentség keresztény követelményével szemben? — ez tehát első kérdésünk. A jelenség föltétlenül összefügg a fogalmak zavarával is, de még inkább a szentek kultuszának, a szentség lényeg-megragadásának torzulásaival, a hagiológiai és aszketikus irodalom kisarkításaival, például a szentek életében a rendkívüliségek, a csodák túlhangsúlyozásával. De mélyebb rétegei is vannak a problémának. Gondoljunk századunk nagyszerű szentjének, Kis Szent Teréznek a kultuszára, akinek önéletírásából (kihagyásokkal és kozmetikázásokkal) édeskés „szentképet” kreált egy téves apáca- és szentségelképzelés századunk első felében. Ebben a képben aligha kaphatott helyet a küzdelem, a hétköznapi realitás, a kísértés, a hit megpróbáltatása. A negyvenes évek végén fedezték fel Teréz hiteles kéziratait és 1971-ben jelent meg összes műveinek kritikai kiadása; és a félelmetes változást R. Laurentinnek egyik nagyszerű műve foglalta össze elsőnek 1972-ben. Ezt a mellbevágó címet viseli: 108
