Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szennay András: Tengernek Csillaga
valóban szolid vallásos gondolkodás, vallási gyakorlat számára — mely mindig a kinyilatkoztatásra épít, arra vezethető vissza — egyre kevésbé volt vonzó az a sajátos mariológia, mely többé-kevésbé függetlenült a krisztológikus összefüggésektől, mely ezekre szinte már nem is ügyelve a Megváltó helyett Szűz Máriát helyezte a vallási élet középpontjába. Ha valaki égen s földön ez ellen a szemlélet ellen tiltakoznék, az bizonyára maga a Boldogságos Szűz lenne. Az ilyen és hasonló jelenségek, elmélet és gyakorlat következménye lett, hogy például a Mária-kultusz a liturgikus megújulás peremére szorult, a máriás lelkiség pedig — mintha Isten kinyilatkoztatott üzenete már nem lenne elsődleges — szinte kizárólag magánkinyilatkoztatásokból táplálkozott. Ezt az utat járva, ezt a gyakorlatot követve azután egyre inkább eltávolodott a bibliai alapoktól. Meg kell tehát találnunk az elvesztett egyensúlyt, pontosabban: egyrészt teljességgel helytelen és igazolhatatlan lenne Szűz Máriának az őt megillető helyet az egyén és a közösség vallási életében meg nem adni, azaz — Suenens bíborossal szólva — újra fel kell fedeznünk az igazi Szűz Máriát. Másrészt: sohasem helyezhetjük őt — képletesen szólva — úgy az oltárra, mintha azon nem a közénk jött és velünk maradó Isten Fia, Jézus Krisztus állna és élne imádásunk középpontjában. Meg lehetünk róla győződve, hogy mindazoknál, akiknek lelkében-szívében a Mária-tisztelet meggyengült, megingott, csakis akkor és úgy képes majd újjáéledni, megszilárdulni, amilyen mértékben hozzákapcsolják a Szűzanyát Fiához, Megváltónkhoz. És ha ez bekövetkezik, akkor Szűz Mária úgy áll előttünk, mint az Úr alázatos szolgálóleánya, akit a Szentlélek már Jézus születése előtt kiválasztott, kegyelmével töltött el. Mária az első — ha félre nem értjük a szót — keresztény, abban az értelemben ugyanis, hogy egészen Krisztushoz tartozó, testével, leikével fiával, Jézussal összeforrott személy. Ha Mária egész létében, életében, misztériumában felismerjük Isten művét — ez lesz a feltétlenül helyes és igazolt Mária-kultusznak, máriás-lelkiségnek biztos alapja és ihletője. Ezt tartotta szem előtt all. Vatikáni zsinat is, amikor a Lumen gentium utolsó fejezetében Szűz Mária összeforrottságát emelte ki a Megváltóval, Krisztussal, a fővel, és tagjaival, az egyházzal. Krisztus fénye változatlanul beragyogja Máriát, miként naprendszerünkben a Nap az égitesteket megvilágítja. Szűz Mária őrzi meg, tartja ébren az emberszívekben Isten közelségét a teremtett világhoz, a megváltott emberhez. Az Emmanuél valósága az ő anyai közvetítésével vált emberi valósággá. Hogy az Isten emberi testben érkezett közénk, az elválaszthatatlan Mária kiválasztásától és az ő alázatos ,,fiat”-jától, igenjétől. Ugyancsak Mária az, aki anyai közvetítésével képes emberibbé tenni mindannyiunkat, ha Fiához igazodunk, ha csendes nyitottsággal Fiára ügyelünk. — Tudjuk, hogy a kegyelemteljes Mária — nő és anya. Mint a gondos, nyitottszemű édesanyákban, őbenne is megvan az érzék a személyek és sajátosságaik, különbözőségeik iránt. Kifinomult érzéket tár elénk a gyakorlati vonatkozások, az élet apró gondjaival kapcsolatban. Gondoljunk csak a kánai menyegzőre. Egy arab közmondás szerint a férfiak az erdőt látják, a nők a fákat meg a leveleket. Szűz Mária is személyesen tart kapcsolatot mindazokkal, akik Fiához, Krisztushoz tartoznak. Ha diszkrét tapintatára ügyelünk — vagy ügyelnénk — emberibbé, meghittebbé válnék széles és szűkebb világunk, a családi élet, a létküzdelemtől terhes, a panaszoktól és sírástól hangos emberélet. És — erről meg lehetünk győződve — Mária tudatosított jelenléte, az őreá való intenzívebb ügyelés, az anya jelenlétének tiszteletben tartása segíthetné egyre jobban egyházunkat, kis és nagy egyházi közösségeinket abban is, hogy hajlékonyabbá váljanak a megmerevedett intézmények, hogy minimumra csökkenjen a már-már embertelen bürokrácia és az ún. diplomáciai ügyeskedés, hogy emberibbé és reálisabbá váljanak a megmerevedett struktúrák, hogy megbecsültebbé váljanak egyházunkban a névtelenek, a nők — ezrek és milliók, akik a nap terhét és hevét készséggel viselik. Jézus Krisztus után, aki a legtisztább, legemberibb, mert bűntől mentes ember — Istentől kiválasztott édesanyja, Szűz Mária a legemberibb, anyai és tiszta emberszívvel érző, romlatlan agyafúrtság nélkül gondolkodó teremtmény. A kánai menyegzőn — fentebb már utaltunk rá — segítségére siet egy nagyon is emberi bajnak, tiszteletben 98
