Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bán Endre: Mennyire keresztények a keresztények?
TANULMÁNYOK Bán Endre MENNYIRE KERESZTÉNYEK A KERESZTÉNYEK KIÁBRÁNDÍTÓ TAPASZTALAT. Pár éve Isztambulban jártam egy közös társas- utazás keretében. Az ottani, török idegenvezető nemcsak a mohamedán látnivalókat mutatta meg, hanem a bizánci keresztény műemlékeket is. Látszott rajta, hogy elképzelése szerint itt rövidebben végezhet a magyarázatokkal, s elég csak utalnia egy-egy bibliai vagy hagiográfiai jelenetre. Szemmellátható döbbenettel vette tudomásul, hogy a „keresztény” turistáknak fogalmuk sem volt vallásukról. Persze az adott turistacsoport nem vallásos emberekből állt össze (ekkor volt az ún. „irhabunda-járatok” fénykora), de azért azt sem lehetett állítani, hogy rajtam kívül csupa hitetlen magyar volt jelen. — Vajon a hittant tanultak vagy talán időnként templombajárók mennyit tudnak saját vallásukból? Szinte minden lelkipásztornak voltak már e téren megdöbbentő tapasztalatai, — ha úgy tetszik: számtalan „eretnekkel” találkoztak már gyakorló híveik sorában. Ez az általános tapasztalat vetette fel ismételten a rendszeresebb felmérés igényét, s külföldön is, nálunk is történtek ilyen kísérletek. Én magam a plébániánkon működő két felnőtt közösségnél tettem próbát, ök azok, akik egyrészt még hoztak valamit magukkal a múltbeli vallásosságból (legalább szüleiken, nagyszüleiken keresztül), másrészt hosszabb időn át éltek az egyház közösségében. Tehát általában középkorú, intelligens hívőkről van szó. Azért is órájuk esett a választásom, s nem egy ifjúsági csoportra, mert ők már megpróbálták saját hitüket gyermekeiknek továbbadni. — A kiábrándulás itt is kiütközött, mégpedig rögtön a kérdésfeltevésnél. Egyszerűen nem értették, miről is van szó. El kellett magyaráznom: „Ha ti történetesen nem keresztény vallásban nevelődtetek volna, akkor miben különböznék a vallásosságotok a mostanitól? Akkor is imádkoznátok, akkor is igyekeznétek jót tenni egymásnak, akkor is járnátok szertartásokra és akkor is bánnátok a bűneiteket. Szóval vallásosak lennétek, akárcsak most. Titeket az emberek, a kívülállók nem kereszténynek hívnak, hanem vallásosnak. De mi a ti vallásosságotokban a keresztény elem? Milyennek látják belőletek a keresztény embert?” A próbafelvetés így világossá vált, de a válasz egyáltalán nem. Ügy gondoltam, hogy nem hagyok sok gondolkodási időt, hogy a válaszok minél őszintébbek legyenek, de ebbe egyik csoport sem ment bele. Majd gondolkodnak a dolgon, s a legközelebbi összejövetelre írásban hoznak választ. Még ilyen kérdés is elhangzott: „Én azt sem tudom pontosan, hogy hány keresztény dogma van?” — Ez utóbbi kérdés arra is rávilágított, hogy a vallást milyen intellektuálisan nézzük. A hit az emberek szemében elsősorban hitigazságok összege, amelyből különböző gyakorlatok fakadnak. (Talán a nyugati egyházban ez az intellektualista tomista teológia hatása, melyet a keleti egyház szimbolikus karaktere kevésbé ismer, a mai fiatalok egzisztencialista beállítottsága pedig szinte lenéz.) ÉRTHETŐ TAPASZTALAT. Kiábrándítónak, meghökkentőnek neveztem az emberek reflektálatlan vallásosságát, pedig ha az okát keressük, akkor sok szempontból érthető. Egyrészt éppen a modern profán vallástudományok mutatták ki, hogy a leg3
